2023. 05. 13. 12:43 | Megjelent: 518x
Olvasom egy adatlapon a több száz éves bölcsességet, miszerint "az asszony verve jó". Emberünk ki is fejti, hogy az ő értelmezésében ez azt jelenti, hogy... és már el is jutunk a konyháig, és hogy az asszonynak hol is van igazából a Jóisten által kijelölt helye.
Nos, mint gyakorló asszonyverő és veleszületett domináns hajlamokkal sújtott férfi, hadd tegyem ezt egy kicsit helyre, a magam bárdolatlan módja helyett egy még régebbi, kb. kétezer éves bölcsességgel, néhány, drága szerelmem (a sorsát megadóan tűrő, vert asszony) által inspirált gondolattal kiegészítve.
"Amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte." (Pál levele az efézusbeliekhez 5, 24-25)
Azt gondolom, az idézett hely magáért beszél. Az ominózus fővérdom csak azt az egyetlen dolgot felejti el megemlíteni, hogy ő maga mit is adna bele ebbe a reménybeli kapcsolatba. Tenyerén fogja hordozni azt a "jó asszonyt"? Királynőként fog bánni vele amúgy két fenekelés között? Életét, anyagi és lelki javait az ő boldogításának szenteli? A csillagokat is lehozza neki az égről, de ha az asszony mégis menni akar, szeretettel elengedi? Védelmezi őt, de nem tekinti tulajdonának, és meghagyja az önállóságát, tiszteletben tartja a határait, megóvja emberi méltóságát? Mert ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, ezt a fontos információt nem ártana megemlíteni az asszonyi kötelességek taglalása mellett. Ha nem, akkor viszont egy ilyen kapcsolat nem kapcsolat, hanem btk-s tényállás, és nem biztos, hogy a "virágozzék minden virág" elvet követve szó nélkül kellene elmennünk mellette.
Hozzászólások (7)