Blog - gkiskapu

Mindig eljön...
Tudtam, hogy eljön. Mindig eljön. Nem azért, mert muszáj neki, hanem mert akarja. Mert a köztünk lévő feszültség már rég túllépett a szavakon. A tekintete, amikor belépett a szobába, már árulkodott: készen áll. Nem szóltam. Csak ott álltam, háttal az ablaknak, a város fényei mögöttem vibráltak, mint egy színpad díszletei. A csend volt a legjobb szövetségesem. A csendben minden mozdulatnak súlya van. Lassan közelebb lépett, de én nem mozdultam. Vártam, hogy megálljon. Hogy érezze:...