Első randevú

-Leszállt a gép. A repülőn ülve mélázott el, hogy valójában csak az érzelmei által vezérelve mert felülni a gépre. A férfiról csak annyit tudott amit magáról elárult, a nevét, lakhelyét és egyéb információkat nem közölt vele. Kérdezni eddig nemigen volt lehetősége, így le is szokott róla.
-Utazás az ismeretlenbe?-tett fel magának a kérdést, miközben már az első levéltől a férfi bűvkörében volt, tulajdonképpen mindig erre vágyott. Beleszeretett úgy, hogy még sosem látta, egyetlen fotó volt a birtokában csupán róla. 
A repülő út zökkenőmentesen zajlott, a végéhez érve az izgalom csak fokozódott benne.
Tudta, hogy pontos koordináták alapján kell megérkeznie az adott helyre, talán sosem várt ennyire semmit, mint ezt a találkozót. A gép leszállt, amennyire tőle telt szedte a lábát, hogy a kívánt pontot elérje, természetesen egy kissé eltévedt az idegen helyen , így megtett pár felesleges kört. Ott állt végül azon a gránitlapon a fal felé fordulva, lehunyt szemmel, ahol kellett. Talán levegőt is elfelejtett közben venni, magában számolt, arra gondolva, hogy vajon mit láthatnak ebből az egészből a kívülállók.

 Egy nő, az üres fal felé fordulva áll csukott szemmel mozdulatlanul, látszólag teljesen céltalanul. Bárki mögé léphetett volna és megszólaltáig azt tesz vele amit akar, a férfi hangja volt az egyetlen a fotó mellett, ami bizonyosságot adhatott, hogy valóban a megfelelő személlyel találkozik.

A közeledő lépések hangjára megmerevedett, erősen szorította le továbbra is a szemeit és érezte amint az mögé lép, de hozzá nem érve csak finoman és mégis körbeölelően magába fogadja. Önkéntelenül is beleremegett a gondolatba, hogy pillanatokon belül fizikai valójában is megtapasztalja azt, amit már ezerszer lejátszott magában.
 Megcsapta az orrát a férfi illata és próbálta moderálni a felismerésétől az arcára kúszó mosolyt, hogy még ez is pont olyan, ahogy elképzelte. Percek teltek el így némán és közel érintés nélkül, megállt az idő köztük. Végül villanásszerűen találkozott a bőre az övével és már előtte állt teljes valójában . Ráemelte a tekintetét és a könnyeivel küzdve konstatálta, hogy tényleg megérkezett csodaországba.

 Szólni is alig tudott, csak pásztázta minden érzékszervével az Urát. Ő nemes egyszerűséggel a kezét nyújtotta, így valami fél révületben lévő állapotban csúszkált el utána egészen a parkolóban álló autójáig a magassarkújában, mintha egy álom volna az egész csupán. 
Egy csokor virág az ülésen......a zavarát még inkább fokozta, elfoglalta hát a helyét az és megindultak a szálloda felé. Bámulta a férfit vezetés közben és bizonygatta magának, hogy a valóság talaján jár, annak a combjaiba markoló ujjai, pillanatokra a belőle kitörő mély hörgések és a sikolyra torzuló arckifejezése a visszapillantó tükörben saját magát is arcul csapta. Arra vágyott, hogy soha ne múljon el ez érzés..."hazaért" végre.
 Végig száguldoztam a teljes repteret a kijáratig, magabiztos, büszke nőként, a fejemet felvetve, megkérdőjelezhetetlenül.Megkerestem a találkapontot és vártam a megbeszélt helyen, a falat bámulva és a telefonomat szorongatva, ha változna bármely paraméter, vagy koordináta. Nem, nem változott, egyszer csak megjelent, mögöttem. Éreztem, amint minden kis szőrszálam az égbe ordít és éreztem ahogyan körbeszimatol eszméletlen finoman, hozzám sem érve. Totálisan megőrjített a falnál állva az érzés és a tudat, hogy bármi megtörténhet, minden és a végtelen......Nem, nem...valójában Ő őrjített meg, a valódi FÉRFI, mert itt nem dominánsként volt jelen, hanem férfiként.
   Biztosan sokan megnéztek, nem értve, miért állok ott percek óta a falnak fordulva, szigorúan, egyetlen padlólapra korlátozódva önmagam által, egymás mellé tett lábakkal,  ami ki volt jelölve számomra....Ez nem is volt baj, éppen elég volt, hogy én értettem és szívszakadva vártam a megjelenését, és amikor  ott volt, beleszippantottam az illatába, úgy, hogy hozzám sem ért, rögtön imádtam. Francokat, az első perctől imádtam, hogy rám írt, a nyers őszinteségéért, pedig a szívemet fojtotta meg velük egy övvel közben, de nem számított, akkor úgy gondoltam, csak az, hogy egyszer végre elengedhessem magam, az számít. Behálózott, elvarázsolt és tudtam, hogy meghalok, ha egyszeri láthatása engedélyezett.
 Akartam, leírhat ilyet egy szubmisszív nő? Talán nem, de egy NŐ, az  igen....és női mivoltomban vágytam rá. Ez teljesen új volt számomra, a falba szerettem volna legszívesebben ütögetni a fejemet érte, nem helyes, nem akarhatom, nem szerethetek bele....... De megtörtént.