Funkcionális analfabéták jelenléte az SMpixien is

A funkcionális analfabetizmus
2019-03-22Szakmáry ZsófiaTudomány
Analfabétákról mindenki hallhatott már. Néhányakban sajnálatot kelt, ha valaki nem tud olvasni és írni, míg mások ezt természetes kiválasztódásként fogják fel, és az élet velejárójának tartják. Azonban a funkcionális analfabetizmus fogalma egy jóval árnyaltabb képet fest erről az egész társadalmat érintő, mégis kevésbé ismert jelenségről.

Csoma Gyula és Lada László – a hazai andragógia kiemelkedő alakjai – meghatározása szerint a funkcionális analfabetizmus olyan műveltségi állapot, amelyben az írás-olvasás képességének a szintje egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és közlését, az új tudás megszerzését, feldolgozását és kezelését, a személyközi interakciók lebonyolítását. Ebből indul ki az elnevezés is, ami az írás-olvasás funkcionális ellehetetlenülésére utal.

Azonban ez nem jelenti ezen képességek teljes hiányát, csupán színvonalának csökkenését, az olvasott és leírt információk megértésének és felfogásának nehézségét, amelynek következtében az adott személy kifejezésmódját tekintve is csökkent képességgel rendelkezik.

Sok esetben az ilyen állapottal küzdő illető nem képes még egy olyan egyszerű logikai művelet elvégzésére, probléma megoldására sem, mint például annak megállapítása, hogy két útvonal közül melyik a rövidebb.
A funkcionális analfabetizmus mint megnevezés először az 1970-es években tűnt fel ennek a műveltségi állapotnak a leírásaként, melynek alapja a tanulási képtelenség. Ebből alakult ki ez az összefüggés mint az írni-olvasni tudás működési elégtelensége. Kezdetben ez a jelenség a fejlett ipari országokban alakult ki, de hamar átterjedt Európa és Észak-Amerika valamennyi kultúrájába.

Magyarországon az 1990-es években vált jelentőssé ez a probléma. Az 1990-es népszámlálási adatok alapján a felnőtt lakosság 20,6%-a nem végezte el a nyolcosztályos általános iskolát, és 36,8% csak azt járta ki. A munkanélküliség és a tartós munkanélküliség a rendszerváltozást követően ezt a csoportot érintette először és legerőteljesebben. Mivel alapvető gondolkodásbeli, megértési és tanulási problémákkal rendelkeztek, nem tudott segítséget nyújtani számukra az átképzés és a továbbképzés sem.

A probléma komolyságát mutatja, hogy 1989-ben az Európai Parlament is megalkotott egy definíciót, mely szerint

funkcionálisan analfabéta az a személy, aki nem képes az írás, olvasás, számolás alapvető műveleteire, és ennek következtében nem tud integrálódni a társadalomba, annak egyenlő, egyenrangú tagjaként.
E meghatározás a társadalom és az egyén viszonyát helyezi a középpontba, mivel aki nem használja a már említett képességeket, a demokrácia által nyújtott jogokkal sem képes élni. Nem tud részt venni a választásokban, valamint jóval nagyobb mértékben befolyásolható, egyrészről azért, mert szűkebb lehetősége van a tájékozódásra, másrészt nem látja át a politikai célokat, propagandákat.


No comment. Ne írjatok!