Találka....

Verejtékben úsztam a pillantásától is, pedig nem vagyok izzadós. Éreztem, ahogy a tekintetével béklyóba von és mozdulni sem merek. Az arcomon bíborszínű lázrózsák égtek, amit rettenetesen utálok, ha nem lett rajtam volna ruha a plázában, valószínű a bokámig érő pír ordított volna az unottan vásárló emberek arcába ébresztésül.
De mindenki arctalan volt számomra, hiszen csak egyetlen gúzsbakötő tekintet volt az, amit láttam, leginkább éreztem, hisz rá sem mertem nézni. Zavaros szavak hagyták el az ajkaimat, pedig úgy készültem, mégis az első pillantástól úgy éreztem magam, mint egy felkészületlen kisdiák a szavalóversenyen.
 Finoman megráztam a fejemet keretező szőke fürtöket, mintegy magamnak, hogy térj már észhez, hahó......de láthatóan élvezte a zavaromat, sokkal jobban, mint szerettem volna.
Az addigi magabiztos nőből ,rögtön a sarokban, kukoricán térdeplő, rossz kislánnyá minősültem át. Persze olyanná, aki vágyja a büntetést, vagy a kirótt ítéletet a cselekedeteiért. Csillogó szemmel, amit a padlónak ajándékoz éppen, mert erősen szégyelli ebbéli vágyait.
Tudtam, hogy ilyen lesz az első találkozás, predesztinálva volt, ahogy az első levélváltás is. Két mondatból éreztem, hogy "emberemre" találtam, noha minden kis szürke agysejtemmel azért küzdöttem, hogy ez ne legyen így, hiába. Ezt a történetet soha nem mi írjuk, jön, letaglóz és már történik is élesben velünk. Tulajdonképpen szerencsés mindenki,  akivel megtörténik. Nincsenek véletlenek, soha......szerencsés összekapcsolódások vannak, megfelelő időben.

Rettegtem az érintésétől, így halk imákat mormoltam, hogy véletlenül se érjen még hozzám. Így is simogatott a közelsége és simogatott a tudat, hogy minden lehet, hiszen minden tőlünk függ csupán, már a lehetőségért is hálás voltam és igen, boldog is!

 Hűvös volt, kimért, távolságtartó, pont olyan, amilyennek gondoltam és amiről tanúskodott az eddigi kommunikációnk. Itt nincsenek szerepek, valós két személyiség feszült éppen össze tudatilag és már vizuálisan is.
 Úgy éreztem mintha a pláza hangosbemondójából is az én dübörgő szívverésemet közvetítik, szűkölni szerettem volna legszívesebben, de nyilván annak nem ez volt a helye. Nagy levegőt vettem hát és próbáltam valami értelmesnek tűnő arckifejezést magamra venni.
Félig beharapott szájjal és kirobbanni készülő orgazmussal vajon sikerült?
Nem, dehogy sikerült, önmagam előtt megsemmisült kis nullának éreztem magam, padlóig alázható vágyakkal.
Igen, vágytam rá, hogy ott, kössön a mozgólépcsőhöz vezető korláthoz és használjon kedvére. Mindenki előtt, hiszen a mindenki, csupa arctalan senkiből állt. Haza vezethetett volna négykézláb és pórázon, biztosan semmi nem verte volna jobban ki az ott lévők verítékét, mint egy boldog mosollyal, négykézláb mászó nő.....vezetőszáron.

Nem életszerű, van ahol igen, "kishazánkban" nagyon nem...azért kedélyesen elmosolyogtam a gondolatra is.  Beszélgetett.....-volna velem, ha használható lettem volna, de nagyon nem voltam az. Minden kis badarságom tárházát ráborítottam, mindegy is volt mit mondok, hiszen rég a karmai közt voltam már. Szép kezdés ez...mi jön még? :)
Tényleg olyan a BDSM , mint egy drog, abszolút tudatmódosító és talán ez a legszebb benne , hiszen ébren álmodunk és megéljük mindazt, ami a legtöbb ember agyában még meg sem fordul, élvezettel telve, nyíltan és ösztönvezérelve.