Ha újra kezdhetném

Volt egy időszak az életemben, amikor még nem kristályosodott ki bennem az, hogy milyen vagyok. Volt, hogy elfolytottam magamban a homoszexuális gondolatokat és próbáltam a nőkre gondolni. Elképzeltem egy szép pinát, de mindig ott voltak az elfolytott gondolatok velem. Egyszer engedtem magamnak. Kivertem egy férfire és olyan jó volt. Utána jött a szégyen gondolata. Hogy olyat tettem, amit nem szabad. Aztán egy ideig ezt nem csináltam, majd megint elragadott a férfi test gyönyöre. Majd egy idő után hagytam ezt az egészet, hiszen már nem is tudtam magamban kontrollálni azt a vad homoszexuálist, aki bennem van. Volt, hogy volt barátnőm, akit hétvégén dugtam, de igazán nem tudtam kielégülni vele, hanem amikor elment utána a meleg pornó nézésére jött meg a libidó. Azt hittem nem szeretem a nőket sem, de tévedtem. Nőből a férfias vonással rendelkezővel volt jó a szex. Neki elmondhattam, hogy milyen vagyok. Már rá sem nézek azokra a nőkre, akik nőiesek. Nem fantáziálok velük. Fantáziámban már csak azok a dolgok vannak, amiket régen elfolytottam. Ha újra kezdhetném nem folytanák el egyetlen gondolatot sem. Azért sem, mert az, hogy nem tudtam elfogadni a homoszexuális vágyaimat az formált tovább. Ha egyet mondhatnék a korabeli önmagamnak, akkor az az, hogy fogadjon el mindent, amit nem mer elfogadni.