Valamikor...

valamikor régmúlt időben...
hosszas levelezés ,találkozás szervezés után.. csak eljött ..
beült a kocsiba.. tudtam mit akar.. de várni kell.. legalább az indulásig..
egymáshoz érünk.. ott a szikra.. tudjuk.. ebből csak jó dolog lehet..
hátranyúlok a táskámba.. kezembe akad a bilincs.. meglengetem előtte a hideg fémet.. szemében a sóvárgás.. teste megremeg kéjesen már most..
nyújtja csuklóját.. "tedd rám'.. kérlel..
keményen rácsapom bal kezére.. hallom ahogy a fém reccsenve zár.. majd jobb csuklóra is rányomom..
szorítja.. látom.. de vezetek.. nem engedem lazábbra..
kigombolom a nadrágom.. majd lejjebb tolom...
beletúrok a hajába.. majd ölembe kényszerítem fejét.. haladunk az autópályán.. látom ahogy a szomszédos autókból élvezik a mozgó fej látványát..
nagyon ügyes a szája.. mert hatalmasat élvezek.. de fejét rászorítom férfiasságomra.. 1 csepp nem veszhet kárba..
elengedem.. felűl.. rámmosolyog..
"köszönöm ez jól esett"..mondja..
tudjuk.. ez volt az első pecsét "mocskos "szerződésünkön..
következő parkolóig.. beszélgetünk sok mindenről..
de a bilincset csak ott veszem le róla.. mutatja a nyomait.. dörzsölgeti.. kell ez nekem.. tudom...