2022. 12. 14. 15:56 | Megjelent: 540x
Egyszerű az elmélet, ha őszinte vagy, akkor jó vagy. Ha elhallgatsz dolgokat, akkor sunyi. Ha hazudsz, akkor szardarab.
Lássuk a valóságot:
Ha hazudsz jó vagy mert azt mondod amit hallani akarnak. Ha ellhallgatod a részleteket, haladsz mert közel vagy a hazugsághoz és a hazugsg jó az előző értelmezés szerint. Ha őszinte vagy falba ütközöl, mert az őszinteség néha fáj és nem célravezető.
Most nem térünk ki a "hibrid" hozzáállásra, amikor valaki őszinte csak néha ellhallgat dolgokat és közben hazudik is.
Hozzászólások (12)
Összegezve két kérdés mehet a kukába, viszont nem volt haszontalan, mert közben beszélgettünk. 🙂
A meglátásod az eredeti bloggal kapcsolatban pontos. Magam is a jó oldalt képviselem, a másik oldal nekem nem létezik, ami nem naivitás csak értékrend.
Ha jót látsz meg a másikban, és azt modnod neki, őszintén, hisz tényleg azt látod/tartod, "jó vagy" (a te megfogalmazásod szerint).
Ha jót látsz a másikban, az őszinteséged is a jót fogja mondani, azaz "jó leszel".
Te egy szeretetreméltó jó ember vagy, szerintem mindenkiről csak a legjobbat tudod feltételezni.:)
Azt gondolom, hogy ha az ember állandöan "fél", "tart a másiktól", akkor soha nem forr ki az a kapcsolat.
Arról nem beszéltünk még, hogy mi van akkor, ha eljön az idő, megnyílik az ember, de a másik teljesen megváltozik. Akkor sem lehet már visszacsinálni.
Az lehet jó megoldás, ha az ember körültekintő és hallgat a belső hangra, megérzéseire, de nem szabad abba a hibába esni, hogy mindenkiben ellenséget látunk csak azért mert már előzőleg megjártuk.
Induljunk ki abból, hogy az információ fegyver, hatalom, amellyel akár tönkre lehet tenni embereket.
Nem tudhatjuk, hogy aki ma barát, az holnap nem lesz-e ellenség?
Nagyon nem mindegy, hogy kinek, mennyire nyílunk meg. Azt gondolom, hogy a bizalmat ki kell érdemelni, nem jár automatikusan.
Szerintem a kapcsolat mélysége határozza meg, hogy kivel, mennyire és milyen témában vagyunk őszinték. Ami nem jelenti azt, hogy össze-vissza hazudoznunk kellene.
Ami érinti a másik felet, a kapcsolatot befolyásolhatja, annyit kell tudnia, a többit majd idővel, ahogyan épül a bizalom.
Pont, hogy felrója ezt a viselkdést az "elkövetőknek".
(Tudom-tudom ...fogadatlan prókátornak :)))
A probléma ott kezdődik, hogy te akarod megmondani mit írtam.
Sok ember kért meg, hogy olvassam a blogjàt, mert abból meg tudom ismerni a gondolatait. A blogok àltalàban sajàt gondolatok és mivel nem egy vàlasz volt valakinek a gondolataira így az nem is köthető senkihez, hozzád sem.
A valóságban nem vagyok jó ember, átlagos vagyok, hibákkal és hiányosságokkal.
Amelyek között ott van az is, hogy reagálok arra, amivel nem értek egyet.
Legyen egy szép napod.
Ha figyelmesebben elolvasod azokat a gondolatokat, láthatod milyen görbe tükröt tartok három hozzáállas elé (három embertípus elé)
Puszta megállapítás, nem önvallomás volt.
Jó látni, hogy őszinte reakciót váltott ki belőled, így a blog szerint jó ember vagy, de hogy a valóságban milyen azt csak te tudod.
Hazudni nem csak véleményről lehet, hanem tényekről is, és ezzel sokkal többet ártasz, mint használsz.
Következésképp minden további állításod, ami ezen a premisszán alapul, érvénytelen.
Quod Erat Demonstrandum.