Nem tudom más felfigyelt-e rá, de érdekes paradoxon van jelen néhány adatlapban.
Ugyanis többen írják, hogy csak hosszas levélváltást követően, hajlandóak személyesen találkozni, majd az adat lap végén azt olvasom, "kell, hogy a másik elvarázsoljon", "kell, hogy legyen valami kémia", "valami ami megfog" ahhoz, hogy válaszoljak.
Hát ez így elég nehezen kivitelezhető. Nem akarok személyesen találkozni, de azt várom, hogy egy levél kiváltsa bennem azt érzést; amikor az utcán a másik szembejön és egy szó nélkül érzem, hogy valami mellbe vág, letaglóz, és le sem tudom venni a szemem róla, vágyom rá, hogy a közelében lehessek...
Szerintem sok, "azt a k...a" érzés végzi a leveltár alján, majd kerül onnan az örök feledés homályába.
Na mindegy. Várom a hasznos tanácsokat a helyzet megoldására, ill. önfejlesztés céljából. 😉
Hozzászólások (5)