Tiszavirág
Kellemesen meleg van, két végpont között suhanunk az éjszakában. Gépiesen teszem a dolgom, közben belül legszívesebben ordítanék. Kettévág az érzés: rombolni akarok, üvöltve sírni, lendületből átnyúlni az ablak üvegén és aztán kivérezni csendben - csak, hogy érezzem, hogy élek. Nem tudom, hol járunk éppen a két pont között, de nem is igazán érdekel. A biztonsági öv ugyan megtart az élesebb kanyarokban, de belül inkább zuhanni vágyom. Gyűlölök már csak lebegni ebben az életnek nevezett...