Kiüresedett
Ütemesen zakatol alattam a vonat, csendben suhan a táj mellettem. A fülemben halk zongoraszó; Liszt: Consolations No. 3, lento placido.
Néha kiszúrom róka, ludak vagy vadnyúl elmosódó sziluettjét a távolban. Tizedmásodpercre csupán: egy töredék, apró és jelentéktelen szeletei a valóságnak.
Épp olyan jelentéktelen, amilyen én voltam, vagyok és leszek az életedben.
Se egy illat, se egy íz, se egy ütemnyi zene, se egy szín, se egy sóhaj, se egy összenézés, se egy félmosoly nem voltam. Nem...