Csak egy tánc volt

Nem kérdezel, csak felém nyújtod a kezed. Én sem kérdezek, csak a tiédbe teszem az enyémet és hagyom, hogy felhúzz az eddig kényelmes és biztonságot adó sarokból, ahol sátrat vertem.
Sötét van, talán egy kicsit sötétebb is, mint ami komfortos volna, de épp itt, épp most jó így. Közelebb lépek, a tenyered már a lapockámon, az enyém a válladon jár, így várunk csendben néhány másodpercig. Az első ritmusokra a csípőddel elindulsz oldalra és viszel magaddal engem is. Aztán elengedsz, hagysz nekem néhány másodpercnyi teret, egy röpke légvételt. Mire feleszmélek ismét centikre vagyunk egymástól, megforgatsz, újra közelebb húzol, újra engedsz.
Kezdőként sokszor táncolok még úgy, hogy közben számolom a fejemben az ‘öt-és-hat-és-hét-és-nyolcat’ vagy épp peregnek a gondolataimban a különféle tanári jószavak, de veled nincs szükség ezekre. Mert veled valahogy egyszerre nevetségesen könnyű és halálosan komoly minden.
Olyan gyönyörűen és profin adsz és veszel is el egyszerre mindent, hogy ilyenkor nem számít semmi más, csak mehessek utánad.
Néha játszol velem. Szűkebb keretet, kevesebb levegőt, kisebb teret hagysz nekem. Hirtelen váltasz, vagy épp elnyújtod a mozdulatot. Máskor én játszom veled és keresztülhúzom a számításaid.
Nem több, mint egy dalnyi az időnk együtt, míg test a testnek válaszol. Szavak nem kellenek, Veled sosem kellettek. Ezalatt a három perc alatt fenekestül forgatod fel a világom: tartasz és engedsz, a mélybe taszítasz és a magasba emelsz.
Három percen belül vagyok minden, ami lehetek: királynő a királya oldalán vagy űzött vad, míg te a zsákmányát vadászó ragadozó.

És tudod, mi ebben a legjobb? Hogy ez egy tisztességes játék.
Te ennyit ígértél, mikor kinyújtottad felém a kezed és én erre mondtam igent, mikor beletettem tenyerem a tiédbe.
Mindketten megtartottuk, amit ígértünk és remélem, egy következő alkalommal ismét lehetek melletted minden és bármi; pont az, amivé akarod, hogy váljak.

Addig pedig visszakucorodom a sarokba csöndesen és élvezem a viharom lecsendesedését, míg ki nem nyújtja ismét felém a kezét valaki, akinek biztonsággal adhatom oda válaszul az enyémet.