Ok-Okozat?

Magányos perceinkben előfordul hogy elemezzük a világot és az ami körbevesz. És a gondolkodásból adódik, hogy leginkább másokat hibáztatunk a minket körülölelő problémákra. Mindig,mindennek más az oka!

Sőt a világ egy nagy gödör, aminek az alján vagyunk mi, emberek és próbálunk kijutni. Mi magunk kerültünk oda, de biztos hogy a környezet, a világ, egy pillanat, egy meg nem értett gondolat a hibás. Semmiképpen se mi magunk. Ugye?

Vagyunk mi, a gödörben és minden ami ezen kívül van az összeesküvés, meg nem értés, probléma, döntésképtelenség, gyávaság és gyengeség. És minden ami csak eszünkbe jut.

Volt hogy panaszkodunk arra, akit az életünkben magunk mellé választanánk. De panaszkodunk is rá, soroljuk a hibáit, a rossz tulajdonságait, hogy mit nem tett meg. És talán az egyik fél talál is magának egy szórakozást, kikapcsolódást. Sport? Hobbi? Mindegy, de a másik oldal úgy is panaszkodni fog erre is. Egy idő után ebből a sok mesterkélt feszültségből adódik hogy kétfelé válnak az utak.

És a sors sokszor ilyenkor azt akire panaszkodunk hogy mit nem tett meg, azt másnál megtette. Mert eddig is megtette csak éppen nem akarta észrevenni az aki erre panaszkodott.

És aki panaszkodott nem találja a társát. Persze idővel talál valakit magának, csak valószínűleg olyat, aki tényleg nem figyel rá, akinek vannak rossz tulajdonságai, aki semmit se tesz meg érte.

Így az egyik oldal megtalálja a boldogságát, a másik pedig örökre ebben a körben mozog, hogy másban keresi a hibát. És azért menekült ki korábban az egyik fél egy hobbi felé vagy egy szórakozáshoz, mert nem akarta a morgást hallgatni.

És ilyenkor, ha a feltételeket szabó ember nem érzi hogy a sorsnak nem áldazata, hanem inkább bűntársa, tettestársa, akkor van a baj. Mert akkor bizony menthetetlen az illető.

Tudni kell figyelni a másikra. Tudni kell elfogadni a hobbit, a szórakozást és nem keresni benne a hibát. És ebből egy idő után valódi kapcsolat, valódi odafigyelés és szeretet lehet. Néha nehéz összekovácsolódni. Mert mások vagyunk. Mert távolság, korkülönbség, társadalmi, kapcsolati vagy családi gondok vannak. De az odafigyelés megold sok dolgot.

Hogy erre mi is kell? Idő! Türelem. Semmiképp se erős nyomás a másikra. Mert abból megint egy kimenekülő hobbi, kikapcsolódás, szórakozás lesz!