Esti gondolatok

Mindenki látja a másikban a hibáit. Mindenki mérges, ha őt nem veszik észre, nem veszik figyelembe a gondolatait, vágyait, erényeit vagy épp lehetőségeit.

Időnként úgy vágunk bele valamibe, hogy nem lenne szabad. Mások miatt, magunk miatt, még is megtesszük. Kompromisszumot kötünk, feltételeket szabunk, engedélyt kérünk vagy kapunk valamire, amivel a másik gyengeségét, vagy engedékenységét használjuk ki. Vagy úgy teszünk, hogy az nekünk jó, a másik meg... hát jobb ha nem tudja. És jönnek a rossz napok.

De le lehet ülni. 1-2 nap után. 1-2 hét vagy hónapok, évek után. Ha két ember bármi nehézségek, körülmények ellenére megélték azt hogy reggelente adott-kapott üzenet nem egy üres "jó reggelt", hanem képesek benne értelmezni a benne lévő valós üzenetet, ami bár úgy hangzik hogy "Jó reggelt" de a valódi tartalma az hogy "Rád gondolok, amikor felébredek".

Erre építve ha baj van, minden elromlott kapcsolat szépen javulhat, ha a részvevők ha kell újra és újra nekivágnak az egész kettőjük dolgának. Ha megvárják míg beérik kettőjük gyümölcse. Fárasztó várni? Igen. Megéri. Igen.

Mert a kapcsolatok akkor erősödnek ha a felek akár együtt vagy külön sírás, fájdalom után is hajlandó megérteni a másikat, még ha nehéz vele akkor is és képesek megbocsájtani egymásnak.