Amikor hirtelen a "kinky világ peremvidékére" kerülsz...
BDSM Blogok »
Blog - FeherLeander »
Amikor hirtelen a "kinky világ peremvidékére" kerülsz...
- Van nyilvános albuma
- Van nyilvános őt ábrázoló képe
- Van blogja
A kapcsolatunk romantikus aspektusból indult, nem BDSM-ből. Amikor Egymást választottuk volt egy alaptétel, igen. Az, hogy kinkyk vagyunk és nem akarunk enélkül élni. Tehát természetesen tudtuk ezt Egymásról és Magunkról is, ez volt a sorvezető. De nem a "BDSM-ben tökéletesen kompatibilis" párunkat kívántuk meglelni Egymásban, azt hiszem ezt bátran állíthatom.
Amikor elindultunk Egymás felé, már tudnuk Magunkól egysmást, tudtunk mondani cimkéket. Te azt mondtad h Dom vagy és Szadista, Én azt mondtam, hogy Sub(?) de inkább Brat. Az egyetlen kategória, amivel meg voltam elégedve, amit önazonosnak éreztem. Még a Sub-ot se igazán, valahányszor próbáltam az lenni, csalódás volt. Nem voltam 100%-ban Én. Volt Bennem egy hiány, volt egy kellemetlen kényelmetlenség. Nem tudtam megfelelni és a legrosszabb az volt, hogy nem is akartam és ha mégis megfeleltem, nem mindig okozott örömet. Mazohista. Részben, de nem kizárólagosan ez indítja be a szexualitásom.
Amikor az életünk egy lett, tengernyi nehézség és probléma és megoldandó feladat zúdult a nyakunkba... belegondolni is szinte fájdalmas, hogy mennyi. A BDSM volt az utolsó utáni dolog amire volt érkezésünk gondolni azokban az első "vérzivataros időkben". Amikor elültek az első hullámok és végre levegőhöz jutottunk, ott izzott Bennünk a vágy Egymás iránt a BDSM-ben is. Csak éppen az volt a gond, hogy nem akart működni igazán. Valahogy "nem volt az igazi".
Olvastunk, kutattuk a megoldást, kerestük a helyünket Egymásban és Egymás mellett. A kapcsolatunk alapja a nyíltság, az hogy mindent megbeszélünk, még akkor is ha szar. Ha nincs kedvünk, ha fáj. Ha fáj a másiknak is akár. Csak így lehetett, hogy végülis megtaláltuk a megoldást.
Amikor először megkérdezted ezt a távoli távoli múltban, Én kategórikusan nemet mondtam. Beszélni se voltam hajlandó erről. Bár akkor még sokkal zárkózottabb voltam. Most, hogy a bizalom, a szeretet és a biztonság a mindennapjaim része általad, mikor újra feltetted a kérdést, már hajlandó voltam el is gondolkodni róla.
Aztán a gondolatot tettek követték és olyan hirtelen "zuhantunk" bele de olyan természetességgel, hogy kár lett volna még csak megjátaszni is, hogy nem ezek vagyunk Mi. Mert hát ezek vagyunk, Te nem lehetnél kevésbé DADDY és Én pedig nem is lehetnék kevésbé LITTLE.
És hirtelen minden értelmet nyert. Annyi de annyi addig egésszé össze nem álló darabka, amelyek egy nagy egésszé váltak. A bűvös DDLG.
Daddy ( már azelőtt megkértelek, hogy így hívhassalak, hogy a DDLG felmerült volna) azt mondta, hogy nah, most aztán még a BDSM-Kinky világon is belül egy statisztikai szélső érték leszünk. Valóban azok lennénk?
Amikor elindultunk Egymás felé, már tudnuk Magunkól egysmást, tudtunk mondani cimkéket. Te azt mondtad h Dom vagy és Szadista, Én azt mondtam, hogy Sub(?) de inkább Brat. Az egyetlen kategória, amivel meg voltam elégedve, amit önazonosnak éreztem. Még a Sub-ot se igazán, valahányszor próbáltam az lenni, csalódás volt. Nem voltam 100%-ban Én. Volt Bennem egy hiány, volt egy kellemetlen kényelmetlenség. Nem tudtam megfelelni és a legrosszabb az volt, hogy nem is akartam és ha mégis megfeleltem, nem mindig okozott örömet. Mazohista. Részben, de nem kizárólagosan ez indítja be a szexualitásom.
Amikor az életünk egy lett, tengernyi nehézség és probléma és megoldandó feladat zúdult a nyakunkba... belegondolni is szinte fájdalmas, hogy mennyi. A BDSM volt az utolsó utáni dolog amire volt érkezésünk gondolni azokban az első "vérzivataros időkben". Amikor elültek az első hullámok és végre levegőhöz jutottunk, ott izzott Bennünk a vágy Egymás iránt a BDSM-ben is. Csak éppen az volt a gond, hogy nem akart működni igazán. Valahogy "nem volt az igazi".
Olvastunk, kutattuk a megoldást, kerestük a helyünket Egymásban és Egymás mellett. A kapcsolatunk alapja a nyíltság, az hogy mindent megbeszélünk, még akkor is ha szar. Ha nincs kedvünk, ha fáj. Ha fáj a másiknak is akár. Csak így lehetett, hogy végülis megtaláltuk a megoldást.
Amikor először megkérdezted ezt a távoli távoli múltban, Én kategórikusan nemet mondtam. Beszélni se voltam hajlandó erről. Bár akkor még sokkal zárkózottabb voltam. Most, hogy a bizalom, a szeretet és a biztonság a mindennapjaim része általad, mikor újra feltetted a kérdést, már hajlandó voltam el is gondolkodni róla.
Aztán a gondolatot tettek követték és olyan hirtelen "zuhantunk" bele de olyan természetességgel, hogy kár lett volna még csak megjátaszni is, hogy nem ezek vagyunk Mi. Mert hát ezek vagyunk, Te nem lehetnél kevésbé DADDY és Én pedig nem is lehetnék kevésbé LITTLE.
És hirtelen minden értelmet nyert. Annyi de annyi addig egésszé össze nem álló darabka, amelyek egy nagy egésszé váltak. A bűvös DDLG.
Daddy ( már azelőtt megkértelek, hogy így hívhassalak, hogy a DDLG felmerült volna) azt mondta, hogy nah, most aztán még a BDSM-Kinky világon is belül egy statisztikai szélső érték leszünk. Valóban azok lennénk?
Hozzászólások (8)