Függés

Hogy milyen függésről beszélek? Bármilyenről. Legyen az anyagi, érzelmi, vagy bármi más. Pl. tudok rólad valamit, amit egyébként nagyon féltesz a nagyvilágtól, de én mégis tudomást szerzek róla. Mindegy, hogy én derítettem ki, te mondtad el, véletlenül vagy szándékosan, de tudom. És a markomban tartalak.

A legjobb talán az érzelmi függés, mikor a rózsaszín ködtől nem látsz, és vakon megteszel mindent, hogy a kedvemben járj. A legerősebb pedig talán az anyagi függés. A teljes kiszolgáltatottság, mikor adott esetben a megélhetésed múlik rajtam. Hiába, az életösztön, ha azt vesszük - adott esetben - nagyon kiszolgáltatottá tesz bennünket...

Képzeld el a következőt. Elvesztetted a munkahelyed. Nem tudod fizetni a lakbért, hát utcára kerülsz. Keresed a lehetőségeket, felhívod a barátokat, rokonokat, de nem tudsz menni sehova. Mígnem egy ismerősöd felajánlja, hogy tud valakit, akinél van egy szabad szoba. Ha akarod, beszél vele, és megkérdezi, mehetnél e hozzá.

Neki nincs akkora szüksége a pénzre, hát találkoztok, hogy megbeszéljétek a részleteket.

-Nézd, végülis üresen áll a szoba nálam már elég régen. Nem túl nagy, de elférsz benne.
-A barátnőm mondta, hogy épp nincs munkám?
-Igen, mesélte, hogy meg vagy szorulva. De nem olyannak tűnsz, aki ölbe tett kézzel várja a megoldást. Intelligens, értelmes nő vagy, biztos hamar találsz valamit. Aztán ha megkaptad az első fizud, majd fizetsz. Csak egy kikötésem van. Ha azt tiszteletben tudod tartani, akár már most beköltözhetsz.
-És mi lenne az? - kérded kíváncsian, a legrosszabbra gondolva.
-A hálószobám tabu! Nem léphetsz be oda semmilyen körülmények között.

Elmosolyodsz ezen, mert sejted, hogy valami mocskos oka lehet. De nincs más lehetőséged, hát elfogadod a feltételt. Talán még kicsit izgatja is a fantáziád a titok.

Beköltözöl és elkezdesz munkát keresni. Telnek a napok, hetek, de semmi. Egy hónap múlva sem. Már kínosan érzed magad, mert nem vagy az a típus, aki kihasználja a másik jóindulatát.

Egyik este vacsoránál nem bírod tovább, és elkezdesz erről beszélni.

-Nézd, nagyon rosszul érzem magam, hogy még mindig itt vagyok a nyakadon, és nem tudok Neked lakbért fizetni. Megértem, ha eleged van már belőle.
-Emiatt ne aggódj! Biztos, hamarosan találsz valamit. Nyugi! - biztatlak.

De te ettől csak még rosszabbul érzed magad. Azt kívánod, legalább basztalak volna le. Elég kellemetlen ez neked.

Az idő telik tovább, de még mindig semmi. Ismét előhozod a témát. Én ismét kedvesen nyugtatlak, te pedig mindig egy fokkal rosszabbul és egyre kiszolgáltatottabbnak érzed magad. Ez így megy egy ideig. Mikor már megszoktad, hogy mindig kedvesen biztatlak, és ismét felhozod a témát, meglepetés ér.

-Tudom, hogy mindig azt mondod, hogy majd találok valamit, de még mindig semmi. Még csak vissza sem hívtak.
-Hát igen. - jön a meglepetés. Azért lassan jó lenne, ha találnál valamit.
-Igyekszem. - mondod zavartan. Nem erre a válaszra számítottál.
-Mit gondolsz, még mennyi időbe telik, mire találsz valamit?
-Nem tudom. Folyamatosan próbálkozom. - nyögöd elkeseredve.
-Lehet, hogy meg kéne állapodnunk valami határidőben. Mit szólsz? - teszem fel a nem igazán kérdésnek szánt kérdést.
-Rendben.
-Mo​ndjuk egy hónap?!
-Jól van. - nem nagyon tudsz mást mondani erre.

A szíved a torkodban dobog. Félelmet érzel és elkeseredést. De nem tudsz mit tenni ellene, amitől még inkább érzed a tőlem való függésed.
Majd letelik az egy hónap, mikor én hozom fel a témát.

-Nos. Emlékszel, egy hónapja miről beszéltünk?
-Igen, emlékszem. - mondod elsüllyedve.
-És mi a helyzet?
-Ugyanaz... - a teljes megsemmisülés szélén állva.
-Én nem akarok minden áron megszabadulni tőled, de jó lenne valamit kitalálni erre.
-Mire gondolsz?
-Mondjuk megegyezhetnénk valamiben, hogy nekem is megérje fenntartani ezt az állapotot.
-És mi lenne az?
-Elsőre biztos furcsán fog hangzani, de ne ijedj meg!
(Biztosra veszem, hogy itt már legszívesebben menekülnél...)
​-Nem akarlak szexuálisan kihasználni. De van egy furcsa vágyam. Ezt kellene teljesítened. Minden héten, amíg nem tudsz fizetni, kétszer főzöl nekem vacsorát. A hozzávalókat együtt megyünk el megvenni.

Ebben még semmi perverz nincs. Gondolnád magadban.

-De mind a vacsoránál, mind a vásárlásnál miniszoknyában és harisnyában kell lenned. Nem foglak molesztálni, megígérem. Egyszerűen csak imádom a harisnyát. Néha megsimogatom majd az asztal alatt a combod, de ennyi. Ez az ára, hogy továbbra is itt maradhass.

Vonakodva ugyan, de elfogadod az ajánlatot. Teljesen megsemmisülve érzed magad, hogy nem tehetsz ellene semmit, ha nem akarsz az utcára kerülni. Hát belemész.
Eleinte tényleg csak ennyiről van szó. Csak játszadozom. Aztán találsz magadnak munkát. Elkezdesz dolgozni, és megnyugszol, hogy hamarosan vége a kiszolgáltatottságodnak.​ Azonban amikor eljönne az ideje, a főnököd nem fizet ki. Így ismét sor kerül a beszélgetésre, amit már rettegve vársz. Elmondod mi történt, én pedig újabb alkut ajánlok.

-Hajlandó vagyok fenntartani a helyzetet, egy feltétellel. Ne aggódj, bármikor nemet mondhatsz. - persze tudod, hogy annak mik a következményei.
-Gyere,​ megmutatom a szobám.
-De oda nem mehetek be soha, semmilyen körülmények között.
-Ezen most változtatunk némiképp.

Majd kézen fogva bevezetlek a szobámba. A sötétben vörösen izzó fény fogad. Nem egy átlagos szoba. Kevés dolog van benne, de azok mind bizarr, perverz játékok eszközeiül szolgálnak. Már pontosan tudod, mit akarok. Izzadsz, rettegsz, de izgat a dolog. Ki akarod próbálni. Megadóan és kérdőn nézel rám. Csak biccentek a fejemmel a sötét függöny előtt álló andráskereszt felé. Némán, lesütött fejjel indulsz felé, de mielőtt két lépést tennél, megállítalak. Előveszek egy korbácsot és a nyelénél fogva a szádba teszem, hogy vidd magaddal. Te odasétálsz, a kezeid, lábaid a helyére teszed. Fogalmam sincs, honnan tudod, mit kell tenned, de tudod és teszed. Én odalépek, a kezeid, lábaid kifeszítve megbilincselem. Elveszem a korbácsot a szádból. Gyengéden megsimítom az arcod és megcsókollak.

-Gyönyö​rű nő vagy! Élvezettel fogok veled játszani!

Majd hirtelen megpofozlak és kezdetét veszi új életed első perce, ami ellen már nem is biztos, hogy akarsz tenni. Már megszoktad és akarod a függést, ezt a kiszolgáltatott érzést, és hogy azt tegyek veled, amit csak akarok...