Ennyit a karácsonyról... :)

Sosem rajongtam a vámpíros filmekért. De most valamiért úgy alakult, hogy megnéztem az Alkonyatot. Vámpírok és vérfarkasok. Na ezt inkább hagyjuk is...

Viszont nem tudom miért, de valahogy Bella és Edward magával ragadott. Éreztétek már, hogy el kell löknötök a másik feleteket? Hogy megvédjétek saját magatoktól? Mikor tudtad, hogy azzal teszed a legjobbat, ha távol tartod magadtól, még akkor is, ha pillanatnyilag ezzel bántod. De végül gyengének bizonyulsz hozzá. Az a vágy, ami hajt hozzá... Az mindennél erősebb. És kevés vagy, hogy ellen állj neki, még akkor is, ha az eszeddel tudod: nem szabad!

A másik fele a történetnek... Gyerekkoromban mindig is a nagy, mindent elsöprő szerelemről álmodoztam. Hogy jön egy lány, aki elcsavarja a fejem, s én az övét. Arról, hogy a dolgok egyszerűen csak megtörténnek. A levegő izzik körülöttem, mikor vele vagyok. Hogy megőrülök, hogy láthassam végre, hogy belepusztulok, ha nem lehetek vele. Hát... Ebben már nem hiszek. Felnőttem. És ki gondolta volna, egy rohadt, szexmániás perverz vadállat lettem. S hogy miért írom le ezeket a gondolatokat? Franc tudja. Úgy fest, a fenenagy perverz disznóban legbelül még mindig ott él az álmodozó, romantikus kisfiú, aki az eszével bár tudja, hogy ilyen szerelem nem létezik, a szíve még nem adta fel a reményt. Biztos ez a kibaszott karácsony teszi. Vagy csak bebuzultam. Nem tudom...