2014. 12. 17. 16:31 | Megjelent: 1116x
Itt a karácsony. Nem csak otthon, de a munkahelyen is. Céges, ügyfeles karácsonyi partyk, vacsik. Van egy dögös kolléganőm. Imádom, mert iszonyat jól lehet vele „verbálszexelni”. Állandóan megy az adok-kapok. Baszogatás, beszólogatás ezerrel. És semmin nem sértődik meg, bármit beszólhatok neki, mindenre van valami jó repostja, ami beindítja a lavinát. És ha ez nem lenne elég, állandóan kis miniben, tűsarkúban jár. Már párszor fantáziáltam róla, de nem hittem sosem a munkahelyi sexben. Tudjátok, a másnap… a következmények…
De most karácsony volt. Céges buli. Alkohol. Hol is kezdjem… Nem lehet leírni minden részletet. Nem is akarok. A lényeg, hogy nemrég volt a céges vacsoránk, ahol egy pár pohár után kimentem rágyújtani. Utánam jött. Elindult az adok – kapok. Legszívesebben ott helyben a falnak basztam volna. De nem tehettem. Egyszerűen csak megkérdeztem:
- Mit szeretnél karácsonyra?
- „Örök mozgó duracell nyuszit”. – mondja kaján mosollyal az arcán. Na mégis mire gondolhatott volna?!
- Igen? Te nyuszinak hívod.
- Amióta láttam a Sex és New Yorkot…
- Hogy lehet, hogy egy ilyen nőnek „nyuszira” van szüksége???
- A legtöbb pasi mára puncivá degradálódott, és nem meri megtenni, amire vágyik. – na, gondoltam magamban… ha te azt tudnád…
- És különben is, nem csak betesz, kivesz viszlátra vágyom. Kell a játék. – folytatta a gondolatmenetet.
- Na, ez érdekes. Miért nem kérsz mindjárt golyós szájpecket a Jézuskától meg egy korbácsot?
Először csak pirulva mosolygott, majd nem sokkal később megszólalt:
- Azt kérjen az, aki nem bír elbánni velem.
- Én azt kértem. – mondtam pimasz nyelvnyújtogatással egybekötve.
- Tudod… Egy ideje ismerlek, de nem gondolnám, hogy te ilyen lennél. – Ez már egyértelműen felhívás keringőre, szóval hajrá!
- Áááá, pedig nem. Én biztos ezzel indítanék nálad. Szájpecek, kezek hátraköt, majd diáklánynak öltöztetve a térdemre fektetnélek és elfenekelnélek. :P Aztán jöhet a korbács. Bár nem! Félnék, hogy összetörsz. És akkor kivel verbálszexelnék utána? :P
Az ajkába harapott. A pulzusa szinte tapintható volt fél méterről is. Emelkedett légzésszám, ami egyre hangosodott. A haját buzergálta. Mi kell még ennél több?? Elindultam kifelé a kerthelyiségből. Tudtam, hogy utánam jön. Így is lett. Mekkora elbaszott mákom van, hogy a munkahelyem 5 percre van a lakástól, a vacsora pedig a kettő között félúton. Azt a rohadt élet. Most áldom a szerencsém! Ő pedig, mint a kiskutya jön utánam. Majd mikor kiérünk a vendéglő udvaráról utánam szól:
- Máris menekülsz? Csak nem ijedtél meg, hogy az én kezemben landol a korbács?
- Áááá, nem menne ehhez a szerkódhoz. Ahhoz minimum domina szerelés kellene.
- Az még nincs. Kérjek azt karácsonyra?
Majd hirtelen megálltam. Belém jött. Mélyen a szemébe néztem. Megint az ajkába harapott. Vert a szíve, szaporán lélegzett. Felemeltem a két kezem, tenyérrel a feje mellé. Ő beletette a kezeit az enyémbe. Lassan elindítottam lefelé, de nem fogtam meg. Önkéntelenül is követte a kezeivel. Mikor a dereka mellé ért, összefontam az ujjaim az övéivel, majd hírtelen a háta mögé csavartam. Keményen megszorítottam. Ugrott egyet és felnyögött.
- Szóval te ilyen kemény pasi vagy?!
- Én egy vérgeci seggfej vagyok, egy sexmániás perverz vadállat, aki nagyon alaposan megbüntet, ha most nem fordulsz vissza.
Csak mosolygott. Megint az ajkába harapott. (Tényleg, miért szeretitek annyira harapdálni az ajkatokat csajok, ha fel vagytok izgulva??? :) ) Majd mint ha meg akart volna fordulni. Csak kellően erőtlen volt ahhoz, hogy a háta mögé csavart kezeit kirántsa. Nem is igen akarta. Én meg nem is igen engedtem. Az egyik kezembe vettem mindkét csuklóját és úgy szorítottam. A felszabadult másik kezemmel megsimítottam az arcát, a hajába túrtam, majd belemarkoltam és hátra rántottam a fejét. Megint felnyögött. Már hangosan. De nem volt sok ideje nyögdécselni, mert gyorsan és vadul lesmároltam. Eddig bírta.
- Büntess meg! Keményen! Utána bassz ájultra!
- Hogy te mekkora ribanc vagy! Ma este az én ribancom leszel.
- Csak ma este?
- Meglátjuk, hogy bírod. – azzal a csuklóját tovább szorítva lekevertem neki egy pofont.
A feje oldalra bicsaklott, pedig nem ütöttem nagyot. Nem számított rá. Előbb kérdőn nézett rám, aztán elmosolyodott.
- Csak ennyit tudsz? Akkor inkább hazamegyek „nyuszikához”.
Megragadtam a nyakát, megszorítottam, és megint megcsókoltam. Utána még egy pofon következett.
- Itt az utcán örülhetsz ennek is, kicsi ribancom! Balra megyünk. – mondtam, majd elengedve a kezét magam elé lódítottam és a feszes kis seggére csaptam egy nagyot.
Kacéran hátranézett, majd a seggét riszálva elindult előttem. Istenem, ezt a segget de szét fogom kefélni ma éjjel. Ha tudnád, mi vár rád…
Hozzászólások (0)