2013. 09. 24. 10:16 | Megjelent: 1129x
Nemrég egy szemernyi időre átkerültem az érem másik oldalára. A következő esett meg velem. Egy gyönyörű, vékony, magas Nővel volt szerencsém együtt tölteni az estét.
De Úriember ilyesmiről nem beszél. Még szerencse, hogy nem vagyok Úriember... :) Ami miatt ezt feljegyzem, a következő esemény volt:
Semmi más extra nem történt. A Hölgy hanyatt feküdt. Lábai a nyakamban. Kezei megadóan kiterítve. Gyönyörű hosszú combjait finom barna harisnya borította, miközben simogatta lábaival arcom.
Aztán egyszer csak egy váratlan pillanatban lábfejeit összekulcsolta a tarkóm mögött, s szorítani kezdte a nyakam. Valami hihetetlen érzés árasztotta el testem. Végig bizsergette minden porcikám. Belemarkoltam harisnyás combjaiba, és leírni sem tudom milyen hangot adtam ki. A mélyreható, mindent elárasztó kéj tört felszínre belőlem. Persze Ő ettől megrémült, s rögtön engedett a szorításból. Ijedten kérdezte: "Minden rendben?" Csak mosolyogni tudtam a meglepetéstől. Magam sem tudom még, pontosan mit éltem át, de azt tudom, hogy ha nem hagyja abba abban a pillanatban, ott helyben szétélvezem magam.
Számomra ez több okból kifolyólag érdekes tapasztalat volt.
Egyrészt, mert a Hölggyel - fogalmazzunk így - van közös múltunk. Sosem érdekelte ez a világ, mindigis ódzkodott az extrém dolgoktól, így a "fojtogatós szex" mint olyan egyenesen rémisztette. (Azért lássuk be, megvannak a maga veszélyei, nem neheztelek rá ezért.) A tanulság számomra talán az (ismét), hogy nem szabad elhamarkodottan ítélkezni. Bárki okozhat meglepetést, és vehető, vagy inkább vezethető rá újdonságokra. Még az is, aki eleinte foggal, körömmel elutasítja azt.
Másrészt viszont mindigis úgy éreztem, én vagyok az, aki megragadja a partnere torkát, és érezteti rajta az uralmát, a teljes kontrollt. Mégis fordítva sült el a dolog, én pedig kis híján elsültem tőle. Kezdem azt gondolni, hogy a BDSM nekem sem lehet életforma, nem lehet örökös dominanciában élni (számomra legalábbis). Kezdek úgy gondolni rá, mint egy pikáns fűszerre, mely ízt hoz a mindennapokba, függetlenül attól, hogy melyik oldalon is állok.
Volt a középkorban egy speciális kínzó/vallató eszköz. Egy szék, melybe beleültetve az embert szorosan hozzábilincselték. Aztán kapott egy pántot a nyakára, hogy ne tudja mozgatni a fejét. Végül a hátulján egy kereket kezdtek el nagyon lassan tekerni, mely egy rudat nyomott mind jobban a szerencsétlen nyakának. Eleinte csak egyre nehezebben kapott levegőt, ahogy ez a rúd hátulról hozzányomta a nyakát a pánthoz. Aztán végül kellő számú lassú tekerést végezvén elreccsentette a nyakcsigolyát. Eddigre már kellően fullasztó érzés lehetett ebben a székben ülni.
Azt mondják, ezekben a székekben rengeteg férfi ejakulált az utolsó lassú tekeréskor. Nem tudom, ez egy True Story vagy Urban Legend. Minden esetre érdekes koncepció.
Hozzászólások (0)