Ilyen nőt keresek... - Részlet

...
A fotelban ült előttem. A kedvenc fehérnemű szettem vette fel Nekem. Tetőtől talpig feketében. Fekete csipkés melltartó, fekete csipketanga, mely épp csak a finom kis punciját takarta, fekete csipkés combfix és az természetesen az elengedhetetlen 12 centis tűsarkúja. Mondanom sem kell, szintén fekete.

Huncuton rám mosolygott, majd az ajkába harapott. Ránéztem, s csak annyit kérdeztem miközben az arcát simogattam:
- Miért csinálod ezt?
- Mert szeretem a fájdalmat. - mondta, mintha mi sem lenne természetesebb ennél.
- Mit szeretsz benne?
- Nem is tudom. Olyan, mintha nem létezne semmi olyankor. Kikapcsol, felszabadít.
- És még mit szeretsz? Hallani akarom!
- Szeretem, mikor megnevelsz. Mikor nem számít semmi, csak hogy helyre tégy.

Hírtelen elvettem a kezem az arcáról s felpofoztam. Nem számított rá. Még a feje is oldalra csuklott. Visszanézett rám, egyenest a szemembe s elmosolyodott:
- Csak ennyit tudsz?
- Nem szeretlek bántani. Hidd el, nem jó ez nekem sem. De ha pimaszkodsz, nem hagysz más lehetőséget! - és ismét megpofoztam.
- Nem félek tőled! - felelte nevetve a pofonra.
- Nem is kell félned! Ma csak játszani fogok veled. Azt fogjuk játszani, hogy egy alázatos ribancot nevelek belőled, aki kérdés nélkül teszi a dolgát. Megtanítom, hogy kell viselkedned, hogy kell bánnod Velem, és hogy járj a kedvemben!
- Miért akarnék a kedvedben járni? - kérdezett vissza.
- Túl sokat engedsz meg magadnak! - azzal lerántottam a melltartóját a melleiről, és gondolkodás nélkül rácsaptam a mellére.
- Tedd hátra a kezeid! Ne kelljen kétszer mondanom! - és ő engedelmeskedett.

Tudtam, hogy azt teszek vele, ami csak akarok. Megkötöznöm sem kell, akkor is szolgálni fog. Bár imádom a látványát, mikor kikötözve, magatehetetlenül áll a fal mellett, a kezeit a feje fölé kötözöm - a speciálisan erre a célra felszerelt kampóra. Most mégsem tettem. Egyszerűen csak mögé léptem, a hajába markoltam, hátra húztam a fejét és ott tartottam. A másik kezemmel az asztalra nyúltam és felemeltem a gyertyát. A melle fölé emeltem, majd kicsit előre toltam a fejét, hogy lássa.

- Látod, mi történik, ha pimaszkodsz?
- Csak rajta! Akarom!
- Maximum "Kérlek, Uram"! - és elengedve a haját a mellére csaptam.
- Te itt nem akarhatsz, nem követelhetsz, csak könyöröghetsz!

Ezt nyomatékosítandó rögtön megszorítottam a mellbimbóját és megcsavartam. Még mindig pimaszul mosolygott. Tovább csavartam... Mikor felszisszent, abbahagytam. Megmarkoltam a haját, és hátrahúztam a fejét megint. Lassan elkezdtem a másik kezemben lévő gyertyát megbillenteni. Láttam, ahogy már folyik a szárán az összegyűlt viasz. Majd lecsöppent. A mellbimbója fölött érte nem sokkal. Aztán jött a következő csepp. Ez már közelebb esett a mellbimbójához. Ismét felszisszent. De nem a fájdalmat éreztem rajta. Sokkal inkább a kéjt. Fel nem tudtam fogni, mit élvezhet ezen, de érződött rajta, hogy tetszik neki. A kezeit egy pillanatra sem vette elő a háta mögül. Még akkor sem, mikor egyre gyorsabban, egyre sűrűbben csepegtettem a melleire a forró gyertyaviaszt.

- Elég volt? Tudod mit kell tenned, ha szeretnéd abbahagyni!
- Még épphogy csak hozzám értél.
- Valóban?

Majd kihasználva, hogy a kezemmel még mindig a haját markoltam, lendületet véve elölre rántottam, magam után húzva a fejét. Lefordítottam a fotelból, a fejét a földre nyomtam s fölé térdeltem. A lábaim közé szorítottam. Lassan ismét megbillentettem a gyertyát és végig csepegtettem a hátát. Minden egyes alkalommal, mikor a forró viasz a hátához ért egy picit összerándult. Éreztem a térdeim közt, ahogy a feje mozogna, de nem tudja sem kihúzni, sem elfordítani. Talán félig is leégett a gyertya, mire végeztem a hátával. Ekkor felálltam és ráparancsoltam:
- Így maradsz!

Csak kuncogott egyet. Letettem a gyertyát, és a kezembe vettem a korbácsot. A fenekére csaptam. A teste összerándult, de csak halk, kéjes nyögést hallottam. Erősebben rácsaptam. Aztán újra, és újra. Egyre hangosabban nyögött. Úgy gondoltam ideje kicsit váltani. Belemarkoltam a hajába és elindultam vele. Jött utánam, mint egy engedelmes kiskutya, négykézláb mászva. Odavezettem a fehérneműs fiókjához és ráparancsoltam:
- Vegyél ki egy harisnyát!

Mikor be akart nyúlni érte, rácsaptam a kezére. Felnézett rám kérdőn, nem tudta, miért kapta. Ismét megpróbált benyúlni érte, ezúttal a másik kezével. Ismét rácsaptam. Rám nézett. Én csak bólogattam, hogy nem-nem. Majd a korbáccsal finoman megcsaptam a száját. Rögtön megértette, mit akarok. A fiók fölé hajolt, és a szájával kivette az első darabot, amihez hozzáért. A lábammal lenyomtam a fejét a földre.
- Kérem a kezeid.

S ő hátratette. Én pedig fogtam a harisnyáját és hátrakötöttem vele a kezeit. Jó szorosan meghúztam. Még véletlenül se tudjon kiszabadulni. Fogtam a korbácsot és a combja belső felére suhintottam vele:
- Tedd szét! Ahogy szoktad, te kis ribanc!
- Nem teszem!
- Nem?! Ennyire szereted a fájdalmat?

És mielőtt válaszolt volna, egy nagyot csaptam a combjára. Még mindig nem engedelmeskedett, így újra lecsaptam. Majd újra... A combja már kezdett vörösleni, mire térdelve szétnyitotta végre a lábait.

- Mivel rossz kislány voltál, ezét most büntetést fogsz kapni. - majd a lábai közé, a puncijára suhintottam.

Felszisszent! Ismét rácsaptam a puncijára.

- Ezt akartad, erre vártál. Most megkapod.
- Köszönöm. - felelte még kissé remegő hangon.
- Tudod... Nem fogok kihagyni semmit. Sorra veszem az egész tested. Élvezheted a fájdalmat egész este.

Nem szólt, csak nyelt egyet. Odahajoltam hozzá hátulról, és az ujjaim a szájába nyomtam. Nem szóltam, csak beleraktam. Tudta mi a dolga. Elkezdte körbe-körbe nyalogatni. Mikor elég nedvesnek éreztem, kihúztam a szájából és visszaléptem mögé, a széttett lábaihoz. A benyálazott ujjaimmal elkezdtem dörzsölni a punciját, majd rácsaptam. A teste megborzongott, s én újból a puncijára ütöttem. Majd ismét. Ezt már megérezte ő is. Megcsuklott a teste. De összekapta magát, és úgy tett, mintha nem is érezné. Fel akart hergelni. Úgy tett, mint akinek meg se kottyan. Szóval ismét a puncijára csaptam. Egyre erősebben. Egészen addig, míg már nem bírta, és az oldalára borult.

- Vissza! - szóltam rá.

Ismét feltérdelt, én pedig elővettem ismét a korbácsot. A hátára csaptam vele. Erősen.
- Velem akarsz dacolni, te kis szuka? Semmi esélyed sincs!
- Majd meglátjuk. De egész este csak simogatni fogsz?

Majdnem felbosszantott ezzel. Még mindig dacol velem. Belemarkoltam a hajába és annál fogva húztam fel a földről. Oda cibáltam az említett kampóhoz, hogy kikössem a fal mellé. Aztán a bokáit is kikötöztem terpeszbe, hogy még véletlenül se tudja összezárni a lábait. Visszaballagtam a fiókjához, belemarkoltam, és magammal vittem még pár harisnyát. Odalépve hozzá megfogtam az állát, megszorítottam, majd megcsókoltam. Aztán arcon köpve lekevertem egy pofont. Ettől kissé megtorpant, én pedig ismét felpofoztam. Megragadtam a nyakát majd a falnak szorítottam.
- Tényleg szeretheted a fájdalmat. Amiért ilyen kitartó vagy, most megkaphatod tőlem. Tudod mit kell tenned!
- Kérlek! Büntess meg!
- Mi vagy te?
- A Te ribancod vagyok, Uram, aki büntetést érdemel.
- Az vagy. Egy mocskos ki kurva!

És betömtem a száját a harisnyájával, majd a szárát körbetekerve a fején be is kötöttem. Egy másik a nyaka köré tekertem és megszorítottam. A szárait felkötöztem a kezei mellé. Elkezdtem a melleit korbácsolni, ...................



Kérés esetén talán lesz folytatás...