Nézd üres két kezem

Egy kis nyafogás megint a covid miatt. Nem magam miatt, több szempontból sem. Egyrészt én úgy megvagyok, relatíve biztonságosan, másrészt ha nem lennék, akkor is van mire emlékezzek. Kitomboltam magam BDSM-ügyileg, minek rinyáljak, mondhatni lenyugodtam. Jó, na, ez így nem igaz, de ha nem rólam volna szó, akár le is nyugodhattam volna. Van raktáron nem egy szép emlék. Mert hát lassan emléksorba kerül mindaz a virágzás, ami a pandémia előtt volt és amire a tagtársak jelentős része ugyanúgy, vagy máshogy, de emlékszik. Máshogy, mert például a randik, a játékok személyükben nem, vagy nem teljesen fedték egymást, vagy mondjuk amiatt, mert közösségi eseményeken én például sosem vettem részt. De na, sokaknak van mire emlékezni itt.

Ami a szörnyű, az azoknak a helyzete, akik most kezdenék ezt a fajta szexualitást felfedezni. Kezdenék sajnos, mert egészen egyszerűen nem adottak a feltételek. Nincs hol találkozni nyilvános helyen és alapvetően redukálódott azoknak a száma, akivel egyáltalán lehet találkozni. Sokan csak virtuálisan élnek most itt is. Aki meg nem, hát... a legnagyobb pofájúaknak is ott van az agyában ez a téma, ez meggyőződésem. Aki pedig élből tagadja, az legalább olyan ijesztő, mintha láncfűrésszes szeánszot kínálna, senki nem felelőtlen emberre vágyik, ha egy kis esze van. Pláne elsőre. Persze esze sem mindenkinek van.

Nézem az új regisztráltakat néha, sokakat nem is a zsigeri érdeklődés vezet el ide, hanem egyszerűen az tehetetlenség, a trendek követése, vagy szimplán az unalom. A pornó elbédéesemesedik a lényeg átadása nélkül, a mainstream-mé vált hajhúzós-mélytorkos pedig úgyamúgy bejön a filmen, úgyhogy uccu neki. Csakhogy ez nem a Tinder, itt ez így nem fog menni úgy, hogy jó is legyen. Pláne ha az egész mögött ott áll ez a borzasztó, testtelen félelem, ha még néha nagyon messze is. De akkor is ott van, ott van minden lélegzetvételben.

És ezt így nem lehet. Ez nem az az egészséges kis félelem, ami jót is tehet. És éppen ezért sajnálom azokat, akik most vetnék bele magukat a BDSM-be, hiszen vagy alul-, vagy túlkompenzált a játék, egészen addig, ameddig ez a szar el nem tűnik. És hogy mit lehet mondani ebben a helyzetben, hogy bölcsnek és hasznavehetőnek tűnjön? Bevallom nem tudom. Nincs ötletem. Okos nem lehet itt az ember, csak hülye, vagy még hülyébb.