Ünnep

Megfogdosom a hatalmas melleid, megbaszlak nagyon, megverlek kicsit, megölelgetlek nagyon, megszopatlak, megbaszlak megint nemkicsit, aztán jobban elverem a segged, aztán lenyalatom Veled a verejtékemet, aztán kétoldalt beleharapok a szimmetria kedvéért, aztán ujjazlak és tágítalak, aztán megint megbaszlak, aztán kitágítom a segged, ott is megbaszlak, aztán lenyalatom Veled a gecit, aztán csókolózom Veled, aztán megint Beléd nyomom a faszomat, fojtogatlak, pofozlak, verem a segged és így baszlak meg, kinyalatom Veled magam, aztán megint csókolózok Veled. És mindig beszélgetünk.

Hány éve és hányszor csináljuk ezt, hányféle kombinációban...
hányféleképpen csináltuk tulajdonképpen ugyanazt, én nem tudom megszámolni már. És mégsem unjuk meg, csak mindig több és több kell. Megingás nélkül, mindig megtartva azt az érzést, hogy ha egymás közelébe kerülünk, közösülnünk kell, egymásban kell lennünk. Hiszen ünnep minden alkalom. És az igazi ünnepet, amit át is érzel, azt sosem unod meg.