Körbevevő figyelem

Mindig a fizikai inger az első. Hogy jó, vagy nem jó. Csak aztán gondolkodik el az ember, hogy tulajdonképpen mi is történik vele, hogy hol van és kivel és hogy mi is az amit csinál. És az nagyon jó amit csinálsz, nagyon... Kibaszott jól csinálod. Megdöbbentő, hogy egy ilyen pici nőnek hogyan férhet be a torkába akadás- és súrlódásmentesen a faszom. Izgalmasan pici még a fejed is, szinte elfér a két kezemben, ahogy megfogom és úgy baszom a szádat. És mégis, mindig eszembe jut, hogy ebben a jó formájú pici fejben mennyi értelem és érzelem van... pedig mással kéne foglalkozni, hát akkor mással foglalkozom. Beleélvezek hát ebbe a pici fejbe az ügyes pici száján át.

De most már beszélgetünk, én a nagy foteledben ülök, a plüssben, Te az ágyban fekszel és néha rám nézel. Érdekes, mert nem a legkényelmesebb fotel, de valamiért mégis jó benne ülni. És innen is érzem a figyelmed. Nem látható, hiszen nem is nézel rám, nem hallható, de szinte mintha tapintható lenne, pedig messze vagy most, nem érlek el innen. De mégis tudom, hogy minden rezdülésemet érzed, olyasfajta figyelem ez, mint azé a kutyáé, amelyik a padlónak szorított fejével látszólag a környezet ingerei iránt közömbösen fekszik, de a legapróbb mozzanatra is egy ezredmásodperc alatt talpon van, készen arra, ami következik. Ez most a figyelmed és így vesz körül. Enyém a figyelmed és ezen keresztül mindened. Hát most Te is ugorj ide, mint az a kutya, ide az ölembe! Egek Ura milyen nedves vagy! Felizgultál ahogy beszéltem Hozzád... Csak attól ahogy beszéltem Hozzád.

Jó helyen vagyok. Jó dolog ami történik. De a legfontosabb, hogy joó emberrel vagyok ott, ahol ez történik. Ami velünk történik. Maradok.