Békénk

Ez nem olyan ünnep lesz, mint a többi. És persze a többi sem volt olyan, mint a többi. Hiszen bármennyire is hajszoljuk az illúzióját, ez már nem a behavazott táj békéje régóta. Ehelyett szürkésbarna pluszokban emelkedik négyzetre az évközi stressz. Vásárló- és fogyasztási ünnep lett a Megváltó születésének napja, ezt tudjuk. De most még ez sem volt, nem láttam akkora sürgés-forgást mint máskor és én személy szerint örülök ennek, bármilyen szomorú is az oka. Ne próbáljunk úgy tenni, mint ha ez olyan karácsony lenne mint a többi. Nem olyan.

Ez az év szar, én senkivel sem beszéltem akinek jó lett volna úgy igazán. De voltak ennél sokkal rosszabbak. Volt, hogy bűzös lövészárkok mélyén összekuporodva ünnepeltek, míg a nők otthon az ágyúk tüzét hallgatva próbálták az utolsó tartalékokból valami karácsonyit varázsolni. És mindig voltak olyanok, akik a gonoszra részegedett családfő elől bujkálva töltötték és vált ez a nap mind közül a leggyűlöletesebbé. És sok száz év fázva és imával töltött legszebb karácsonyai sem érhetnek fel azzal, hogy ma a melegben, változatos finomságok közt búslakodhatunk a szomorú sorsunkon. Minden hosszas emberi szenvedés valami jobbnak ágyazott meg.

Talán ez az év sok mindenre megtanított minket és talán ez az igazi ajándék. Talán arra, hogy micsoda értéke van egy fedetlen arcnak, egy érintésnek, egy kézfogásnak. Hogy a boldogságunkat ne a felhőkben, a mikronokban és az elektronokban keressük, mert nem ott van. Hanem a közvetlen környezetünkben. Csak meg kell vele békélni, csak oda kell érte nyúlni. Talán itt az ideje mást megszerezni, talán itt az ideje önmagunk megszeretésének. Talán ez jobb lesz, mint bármelyik karácsony.

Békét!