2020. 12. 14. 10:12 | Megjelent: 906x
Visszhangot vert bennem egy nemrégiben folytatott beszélgetés, amikor is az illető megkérdezte, hogy hány eszközöm van, hiszen ennek függvényében érdemes velem is foglalkozni. Túl azon, hogy ha keresnék is, az ember méltósága akkor sem engedné egy ilyen beszélgetés folytatását, de azért érdemes elgondolkodni magán a problémán. Abból kell kiindulnom a magam részéről, hogy sosem voltam dedikált szadista. Nekem minden sor a D/S szemüvegén keresztül értelmezhető, a fájdalom adása és annak élvezettel való elvétele is. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy nem szeretek fájdalmat adni, sőt. Voltak kifejezetten mazochista partnereim, akik nagyon is elégedettek voltak a "csomaggal". Szeretek fájdalmat adni, ha a partner valóban élvezi és széppé, szebbé teszi. Szeretek nyomokat hagyni, ha a partnerem azokat képes büszkén és örömmel viselni magán. Szeretek elgondolkodni azon, hogy aki közel van hozzám, az miféle körmönfont meglepetésben fog részesülni - még ha az nem is egy nyakék, hanem egy kiadós kínzás is lesz. Mert tudom mi okoz neki örömöt személy szerint.
De fájdalomrobot, fájdalombarkácsoló és fájdalomraktáros, az nem vagyok. Éppen ezért (hogy a kérdésre is válaszoljak) nincs is jelenleg semmilyen kifejezetten erre készült eszközöm, nincs univerzális, sok ribancot megjárt plugom, dildóm, pálcám, pláne nyakörvem. Volt már sok eszközöm, de ezek általában mindig annál maradtak, akiknek szántam őket. Én nem tudok úgy egy eszközre ránézni, hogy ez majd valakinek, akárkinek, egyszer milyen kínt fog okozni, épp ezért nem is gyűjtögetem, vagy barkácsolom a pinyóban ezeket. Adaptív vagyok, ha úgy tetszik, az a sok év legalább egyre jó volt: hogy megtanuljam, hogy mindenki ugyanolyan és mégis mindenki más. Mindenki ugyanolyan, mindenkinek ugyanaz az anatómiája, ugyanott helyezkednek el a szervei, tehát az anatómia ismerete a "felelős bántáshoz" elengedhetetlen. De mégis mindenki más, az idegrendszere, a pszichéje mindenkinek mást enged, sokan úgy fogalmazzák ezt meg, hogy mindenkinek máshol vannak a határai. Az más kérdés, hogy én nem hiszek a fix és az alárendelt félben eleve adott határokban, mert azt, hogy valaki valakitől mit visel el, az a két ember viszonyának a függvénye. És éppen itt van az eb is elhantolva: ez az egész, akár S/M, akár D/S, (tehát BDSM) két ember viszonyáról kell, hogy szóljon. Csak erről szólhat. Ha közel kerülök a másikhoz, én magam keresem meg azokat a pontokat, amik a leginkább érzékenyek, majd ehhez rendelek egy eszközt. De nem én vagyok egy eszközhöz rendelve, nem annak függvénye vagyok.
Persze ez csak az én értelmezésem, nagyon is el tudom fogadni, ha valakit izgat egy jól bejáratott eszköztár, legyen akárkié is. Elvégre egy kínzókamra látványa is izgató tud lenni. Egy személytelen "szeánsznak" is megvan a közössége és a közönsége, meg is tudom érteni.
De pont ez a lényeg: én nem szeretnék akárki lenni.
Hozzászólások (19)
Amikor felmerül a méltóság kérdése, mindig eszembe jut, hogy egy fizetős szolgáltató tulajdonképpen milyen szemmel tekinthet önmagára.
Merthogy, (a legtöbb esetben) ő (az anyagias) kizárólag eszköz, ezzel szemben, egy partnerkapcsolatban a mentális és lelki alapok stabilitást nyújtanak a pszichének/egonak/önbecsülésnek és kiemelik emberi mivoltunk fontosságát is, nem "degradálnak" kizárólag(!) eszközzé.
Engedd meg a következőt:
(feltéve, hogy egyazon személyre gondolunk) ha figyelmesen elolvasod, akkor az adatlapján használ egy kivételesen ritka kifejezés, amit ha a keresőbe beírsz, akkor egyes-egyedül az ő adatlapját dobja ki, és ez a szóhasználat egyértelművé teszi, hogy mit keres. (szándékkosan írtam "mit", "kit" helyett). Éppen ezért, úgy gondolom, hogy a részéről igenis valid "a hány eszközöd van" kérdés.
Viccet félretéve, nem is arról van szó, hogy jó vagy rossz domináns-e az ember, mert ez nyilván teljesen szubjektív. Inkább arról, hogy ha csak az eszközök miatt akar velünk valaki ismerkedni, akkor megette a fene az egészet.
Tökéletes megfogalmazása annak, ami az én fejemben is kavarog már egy ideje. Régebben, mikor még nem az szerepelt az adatlapomon, tőlem is megkérdezték, hogy milyen eszközeim vannak és én mindenkinek azt válaszoltam, hogy csak alapdolgok, mert úgy vagyok vele, hogy ha lesz állandó partnerem, majd együtt kitaláljuk, hogy mire van szükségünk.
Volt, aki csalódását fejezte ki emiatt, de a legtöbben egyetértettek velem. Aztán mégis beszereztem egy pár dolgot, amikről ki is tettem ide a képeket nyitott albumba és sokan csak azért írtak, mert megtetszett nekik valami közülük. És én megint úgy éreztem, hogy nem rám kíváncsiak, hanem a lovagló pálcámra, vagy a straponomra. Ezért levettem az albumot és több olyan kérdésre sem válaszolok, hogy milyen eszközeim vannak...
Persze a vad hölgyeknek szívesen megmutatom az otthoni autoklávom, amikből a fém dildók armadája kerül elő. :)
Én is azt írtam neki, hogy ez az egész nem eszközfüggő, "szintekben" meg pláne nem határozhatók meg eszközökkel.
Bűnös volt a drága a kezdőség összes ostoba elképzelésében. Vagy lehet hogy csak egy szexboltnak végzett felmérést... :)
Mellesleg pont a fakanalat nem kéne lebecsülni, én nagyon is kedvelem ezt a mindenhol rendelkezésre álló eszközt.
Tőlem is megkéredzte, én is megírtam neki, hogy szerintem nem fakanálban mérik...