Önfertőzés

Megtaláltam a cigimet a zsebemben most, ahogyan kijöttem az utcára. Ott volt a hiánya miatt bontott új doboz mellett a zsebemben Azt hittem ott hagytam Nálad, pedig itt volt a zsebemben végig. Érted bazdmeg, egész este nálam volt a zsebemben, miközben dermedten menekültem Tőled a szitáló esőben, de csak most vettem észre. Automatikusan kihúzok egy szálat, de nem, visszatolom. Hirtelen belevágom a szemetesbe, a szemben ülő hajléktalan csodálkozva nézi, kicsit megbotránkozva. Nem haver, nem téged akarlak megalázni, dehogy. És ha jót akarsz te se szívsz bele, elátkozott cigi ez. Méreg, magába szívta az évek során felmorzsolódott, belénk avasodott vágyat, amit az új falak okádtak vissza bele. Odaadom neki a bontott másik cigit, úgyis kiszedi persze a másikat is, hiszen őt nem fogja ez a fertőzés. De nem akarok most ilyen nyomot hagyni a világban, nehogy azt higgye. Csak magunkat alázhattuk meg.