Meghitt pillanatok

Szeretem az ilyen meghitt pillanatokat. Amikor csak beszélgetünk, kötetlenül, játékon kívül, csak úgy. Most érdekes mód jobban illett ehhez az idegen közeg, a kiszakadás a négy fal közül, ebben a feltűnedező, csalóka, de egyre melegebb áprilisi napsütésbe ki kellett jönnünk. Mert hát a baszás jó dolog, de az emberek néha szellemileg is megkívánják egymást és néha CSAK szellemileg. Ez egy ilyen pillanat, ezért szaladtunk le ebbe a kávézóba, ötletszerűen, a Te ötleted alapján. Szeretem mikor tágra nyílt kék szemekkel nézel rám, hallgatsz, figyelsz. Néha megsimogatsz. Szeretem a figyelmed, mert, szeretem, hogy az apró diszkomfortod ellenére is rám tudsz koncentrálni. És jókat mondasz, nem véletlenül vagyok Veled, szeretem a fejed. Megsimogatlak én is. Tudom, hogy kényelmetlen, de tartod Magad, örülök neki, büszke vagyok Rád...

... mert hát majdnem negyed óráig tartott, amíg sok síkosítóval a fenekedbe tudtam dugni ezt a plugot, amin ülve most izegsz-mozogsz. Nyilván nagyon feszít, de hát ez jutott az eszembe mikor eszedbe jutott, hogy ki kellene mozdulni a lakásból. Tudom, tudom, a nyelveden van mekkora mocsok vagyok.

És még a kockacukrodat is ellopom vigyorogva...

(2016)