Többet szeretni

(Nagy bloghullám van kibontakozóban, vagy épp lecsengőben a promiszkuitásról. Ez egy évekkel ezelőtti írásom ebben a témában, a nézőpontom annak ellenére sem változott gyökeresen, hogy pár apróságot ma már másképp írnék le. Talán van aki megérti ezt a nézőpontot is, mint ahogyan én is megértem azt, aki monogámiára vágyik. Írás nélkül is.)

Lehet-e többet szeretni? A válasz keresztény erkölcsökön edződött lelkünknek kézenfekvő: nem. Hogyisne, ha vagy valakivel, annak kutyahűséggel tartozol, másra még csak rá se nézz! Aki pedig ezekkel szembemegy, több nő szeretetét is bírja, az természetesen fanyar, kétértelmű megjegyzések célpontja, vagy éppen vádaskodásoké. Sokan devalválják a másik érzelmeinek mélységét, amikor voltakról vagy éppen van-okról beszél, akár ugyanazon szövegkörnyezetben.

Számomra ez csupán a kényszer erkölcse, a BDSM világa viszont nekem kötöttségeimen túl a szabadságot jelenti, a korlátlanságot, a hazugságoktól, számomra értelmezhetetlen kategóriáktól mentes játékteret. A kényszerektől való megszabadulást és igen, ezen belül a szabad szerelmet, a titkos játékoktól menteset, valahogy úgy, ahogy a jó Dave Gahan is megénekelte. Ha valaki árnyalt személyiségű, sokféle érzelemre képes, annak sokan férnek a szívébe, az átlagosnál magasabb intenzitással is. A kérdés, hogy képes vagy-e valakit MAGA miatt és nem MAGAD miatt szeretni. Nem önző és hiú módon. Nem birtokló és kisajátító módon. Nem úgy, hogy a magam javát keresem, magamnak biztosítom az illetőt, manipulálom, a szabad akaratában korlátozom, csak azért, hogy nekem legyen jó. Nem. Nem hugyozok körbe senkit, de mindenkinek látnia kell, hogy engem sem lehet. Nem birtokolhatsz, nem vagyok a tulajdonod és pláne nem irányíthatsz, ami eleve fából vaskarika lenne egy domináns esetén, akinek megvan a saját mozgatója, a saját törvénye.

Én nem tartozom ebben a világban hűséggel senkinek abban az értelemben, amiben ezt a szót hétköznapi értelemben használni szokás. Cserébe megpróbálok többet adni: a lélek hűségét, a szeretet parancsát, a Te szeretetedét, amit nem tudok megtagadni. Megőrzöm azokat a pillanatokat, amikben megláttalak, megszerettelek, örök lenyomatként. Ha Veled vagyok, Veled vagyok és nem másokkal a fejemben és legfeljebb önmagammal kettesben. És nem tudom megtiporni ezeket a képeket akkor sem, ha menned kell, mert az élet ezt dobta, vagy Te nem akarsz szenvedni, vagy én, vagy én nem akarom, hogy miattam szenvedj, vagy fordítva. Mert Magadért szeretlek.

Lehet többet szeretni. KELL többet szeretni és sajnálom azt az embert aki erre nem képes, aki a másikban is csak önmagát látja. Igen, szeretem azokat, akik voltak és vannak. Ha rólam lenne szó, azt mondanám: választásaim nem voltak sosem véletlenek, szinte mindenki értett aki volt és ért aki van. Tudják, tudták, hogy nem lehetek másmilyen, ezért elfogadnak és elfogadtak úgy, ahogyan vagyok, többek szeretetével. Mert ha más lennék, az nem én lennék.