A hatalom valódi arca

Ez egy olyan bejegyzés lesz, amit talán nem is nekem kellene megírnom. Félő ugyanis, hogy a téma iránti alázat hiányát felrója majd valaki nekem, pusztán azon az alapon, hogy magam is domináns férfiként vagyok jelen az oldalon. Egyszóval jobb lenne, ha ezt a bejegyzést nem én írnám meg, hanem egy szubmisszív Hölgy. Vagy akár Férfi, elnézést, én alapból mindig a domináns férfi-szubmisszív nő felállásban gondolkodom. A napokban felmerült, hogy egy dominánsnak minden körülmények között vernie kell a szubmisszív felet,. vegyük fel itt a fonalat. Én ezzel a tétellel egy igen heterogén közösség részeként nem értettem egyet. Nem. Szerintem rohadtul nem tartozik bele a dominancia és a szubmisszió tárgykörébe, hogy minden egyes alkalommal megverjem azt, aki szolgál engem teljes szívéből.

Egy mazochista nyilván igényli ezt, volt ilyen partnerem, Ő minden alkalommal meg is kapta vastagon a Magáét és én is nagyon szerettem megadni ezt Neki. Széppé tette, fénylett tőle. De ez nem dominancia és nem szubmisszió, ez nem D/S, hanem S/M. De volt már, nem egyszer, hogy megvertem, vagy megbüntettem valakit, aki nem mazochista. Nem ész nélkül és nem a fizikai terhelhetőségén, vagy az egyéb határokon (például látható nyomok tilalma), vagy akár a bizalmán kívül. Élveztük? Igen, de nem magát a fizikai behatást, ezt a fajta fizikai behatást, hiszen én nem vagyok valódi szadista annak ellenére, hogy néha, adott pillanatban nagyon is élvezem a jól adagolt fájdalom adását. Amit élveztünk, az nem ez volt, hanem a férfi nő feletti hatalmának szimbolikája. A megtartás, a helyreállítás, a kiteljesedés. Aki érti, annak nem kell magyarázni. Aki nem érti, annak meg kár.

Akinek a BDSM az állandó verés, az nem lő mellé, mert egy jó szadista, vagy top partnerrel ezen a négy betűn keresztül is megtalálja önmagát. A baj ott van, amikor másokon kérjük számon a saját vágyainkat, aztán rásütjük, hogy az "nembédéesem". De akit a D/S, a dominancia és a szubmisszió finom egyensúlya vonz, az tudja, hogy néha egy mosollyal és egy szelíd kéréssel is ezen a négy betűn belül vagyunk. Akkor is, ha ez a kérés éppen csak az, hogy csukd be az ablakot. És akkor is, ha arra kérlek, hogy nyald a talpam. Ha egy D/S-viszonyban büntetés van, az nem cél, hanem eszköz. Néha kifejezetten szükséges rossz. És mégis olyan jól rossz, hiszen közelebb hoz, tisztába teszi a viszonyt. Megmutatja a férfi hatalmát a nő felett, de mint minden hatalmi szimbólum, ez is devalválódik, ha sokat van elővéve. Hiszen ha sokat van benne részed, előbb vagy utóbb közömbössé válsz, mint az a félrenevelt gyermek, aki nem fél a legnagyobb pofontól sem, annyit bántotta a sok gonosz felnőtt. Akit persze ugyanígy neveltek, ettől vált ilyenné. Ezt a láncot akarjuk tovább adni és egy halom olyan embernek venni el a kedvét ezekkel az elvárásokkal, vagy épp a konkrét és céltalan fizikai brutalitással, akiknek pedig nagyon is itt a helye? Egy D/S-kapcsolatban alapvetésem, hogy a másik meg akar nekem felelni, hogy jó akar nekem lenni. Hogy azért van ott velem, hogy a kedvemre tegyen, igen, szolgáljon. És én mint úr, képes vagyok a szolgálatát megfizetni, lényegében azzal, hogy el tudom venni, amit ad, úgy a teste, mint a lelke. Miért kéne minden ok nélkül bántanom valakit, aki ennyit ad nekem és aki egyáltalán nem igényli a bántást, hanem csak azt, hogy ha ki is billentem a komfortzónájából ezzel, a legjobb tudása szerint szolgáltasson. Valamennyi nyílásával, végtagjával, a szívével és a lelkével.

Nem baj, ha valaki egyszerre szub-mazo és igényli a szolgálat mellett a fájdalmat. Nem baj, ha valaki mondjuk brat, aki a férfi vonzalmát a kiprovokált büntetésen keresztül akarja élvezni. Elfogadom ezeket és volt rá példa, hogy tudtam és akartam is ezekkel mit kezdeni. De a BDSM nem mindig attól BDSM, hogy annak akar látszani és meg akar felelni mások négy betűről alkotott sztereotípiáinak. A hatalom nem hatalmaskodás. Ahogy valaki más mondta itt bölcsen: van, hogy annyi, hogy behozod az ebédet.