2020. 10. 29. 13:39 | Megjelent: 1621x
Ez a bejegyzés, ha lehet mondani hosszú ideje érik bennem, de az elmúlt hetekben annyi inger volt e tárgyban, hogy muszáj bepötyögni.
Hatszáz rinya, hogy nem találunk, S ha nem találtunk, miért nem találtunk. A rendszerinti konklúzió az, hogy mi vagyunk ide túl jók, nincs itt igazi férfi/nő/szub/dom/tetszőlegesegyébkategória, míg mi vagyunk az igazi férfiak/nők/szubok/domok/tetszőlegesegyébkategóriák. Ez utóbbi rendszerint nincs kiírva persze, de azért az írásból kiderül. Aztán persze az új idők új szavait hallva ezek után mindenki kinky akar lenni, mert azt harsogja az aktuális propaganda, hogy te baszod el, mert itt a nagy királynők és királyok, akik tele vannak puncival/fasszal, már rég túllépték ezeket és önmagukká válva behúzták a tutit. Aztán persze így se találnak. Aztán a nagy kinkület után megint itt vannak férfit (esetleg nőt) keresni. Aztán jön az új rinyablog.
Én valami egész mást látok. Én azt látom, hogy az emberek jelentős része itt nem mással, hanem magával akar ismerkedni. Ami azt illeti, erre szükség is lenne, csak nem abban a formában, ahogyan ő csinálja. A mással ismerkedés lényege az lenne, hogy van két emberi lény valahol a világ két pontján, akik szeretnék egymást megismerni. Olyannak, amilyenek, tehát a maguk valóságában. Nem csak a jó, hanem a rossz tulajdonságait is, amiknek van ugyan egy kritikus szintje (ez kell jelentse az ismerkedés végét), de rossz tulajdonságai mindenkinek vannak. Nekünk is. No persze ezek miatt annyira szorongunk, hogy megpróbálunk tökéletesnek mutatkozni, ha máshol nem, majd az Instagramon sikerül. No és persze a tökéletesnek tökéletes dukál, jobbra húzás, balra húzás, dilit. És persze az instavalóság, meg a napi masztipornó képeket rajzszögez a fejünkbe: na ezt. Ezzel, de legalább egy ilyennel.
Hát Anyukám/Apukám, ezt aztán keresheted itt egész életedben, sosem találod meg, mert még az se létezett ott igazán. Magaddal ismerkedsz így, magaddal baszol és magaddal is baszol ki. Tudod mi van itt? Segítek. Egy halom átlagpolgár, igen, azok, akik random szembejönnek az utcán is, vagy néha még olyanok sem. Meg kell kötni a magad kompromisszumait, azaz ki kell lépni a fejedből, nekiállni MÁST megismerni, főleg ha már magadat sikerült. És megismerni az ő igényeit is, mert bizony egy bizonyos szintig azt neked is ki kell szolgálnod, nem csak ő van érted. Nem azt a 10 %-ot keresgélni, ami alapján elutasíthatod, hogy megmaradjon a magányod biztonsága. Mert hát persze, azt már ismered, az már van, az már nem ijesztő, mert benne vagy. És egy randin hogy tud dobogni a szíved, ha játszod is a flegmát. Elárulom, hogy volt már olyan is, hogy valaki változott valaki kedvéért, mert szerette. Te tudsz szeretni? Mármint mást, most nem az emberpótlék kutyára gondoltam. Neked van igényed az igényre? Vagy már annyira kiszívott a magány, hogy nem hiszed. Jobbra húzás, balra húzás.
Úgyhogy szerintem szedd le azt a nyomtatott képet és keress egy másik neműt, vagy ha meleg vagy, egy azonosat, bár respect a szivárványnak, mert őket speciel még soha nem hallottam nyávogni itt, hogy nem találnak partnert. Ha zavar, hogy nem lakkozza a körmét, vagy szőrös a fasza, de nagyobb gond nincs, talán kérd meg, hogy változtasson ezen a kedvedért. Be fog jönni szerintem.
Egyik blogfaltársunk okos és merész huszárvágassal megtörte azt a kialakult, le nem írt szabályt, hogy nem idézünk Puzsértól, ezért már nekem se kell óvatosan körülnéznem. Nos ez a Robi egyszer valami olyant talált mondani, ami szerint a mai típusszingli baja az, hogy azt hiszi, a kapcsolat azt jelenti, hogy tovább folytathatja a szingli életvitelt, csak van még ott valaki, aki néha meg is bassza. Aha. Még egy gép a lakásba.
Nincs baj egyébként azzal sem, ha valaki nem akar megnyílni és nincs igénye a másik igényeire. Csak akkor ne rinyáljon.
Hozzászólások (87)
(és na, ez pl. egy tök kis uncsi kérdés volt)
van, akinek az érdekessége neked nem az (ált. alany - asszem, ilyenen csúszott el múltkor, most jelzem, szóval nem te te, hanem minden te), észre se veszed
és van olyan érdekességszintje mindenkinek, amit már zavarónak él meg a másikban
de azért ismered azt a típust, hogy belép, köszön, és már ezalatt halálra untad magad... vagy ír egy ismerkedő levelet itt, és képtelen vagy végigolvasni (pedig sok nemszeretem dolgot olvastál már el életedben), annyira érdektelen-üres-unalmas
Azt viszont tudom, hogy párkapcsolatomban voltak olyan pillanatok amikor legszívesebben "nagyvonalúan" kitekertem volna a nyakát, és fordítva kitekerte volna a nyakam.
Persze nyilván egy jó kapcsolatban állandóan rózsaszínű buborékok röpködnek. :DD
ilyenek pl. az un. rosszfiúk.
ott van tőle 10 cm-re, de meg se látja, mert gyakorlatilag észrevehetetlenül érdekestelen
max. ha beleütközik vagy valami ilyesmi
de az is lehet, nem is egy partnere van
hanem ott tobzódnak, ki tudja hányan
csak nem látják meg egymást
durva
az érdekesség az rugalmassággal is együtt jár
a rugalmas meg könnyebben és akár észrevétlenül tud alkalmazkodni
tehát jobb párkapcsolati partner
az érdekestelen rugalmatlan
és így nem tud alkalmazkodni
így rosszabb párkapcsolati partner
jaj, szegény
(max. valamit észlel, ami csak megzavarja)
szerintem ilyen is van
gondolom én
talán második is. az biztos, hogy ismerőseim között két olyan pár is van, akik egyenként is szörnyű unalamasak, együtt még inkább, mégis remekül elvannak.
ez kulcs lehetne a témában.
de azt meg kellene érteni, hogy nem mindenki érdekes és izgalmas. (jöhet itt a pc, hogy mindenki valakinek az, és azt kell megtalálni, meg hogy mindenkinek van egy olyan oldala, ami különleges és ezt kell feltárni önismerettel, stb. de sajnos ez nem igaz.)
(de köszönöm)
nem, tegnap szimplán félrement valami, és kibogozni, nem hiszem, hogy érdemes (azt se tudom, mi volt az)
mindjárt írok egy blogot, miért tök jó, ha valaki aranyásó :D
de most mélyen elgondolkodtam
sosem alkalmazkodtam (höööö), sose adtam fel (huuuuu)
vagy nem éreztem, hogy feladtam
és a másik se tette
azt gondolom
engedni? az mi is? és minek?
biztam a másikban, hogy jól gondolja, és nem hittem, hogy én tudom a tutit - ez lenne pl. az engedés?
vagy olyan mértékben tettük, hogy említést se érdemel, nem volt teher, nem volt odafgyelnivaló
de ha már figyelni kell az ilyenekre, az már megöli az egészet
az rabság, diszkomfortos izé
a másikkal együtt lenni pedig ponthogy szabadság
ha így indulsz neki valaminek, hogy feladni, engedni, alkalmazkodni, elfogadás, megértés, türelem, beilleszkedésabból - abból mi lesz?
valami híg, puha, enyhén büdi valami lesz
és tudod, mi nem lesz benne? élet
(jó, nem mindenkinek kell az)
jó, türelem, megértés mindig volt, oda-vissza
(most 30 év össztörténésein merengek ám :D)
de temperamentum is
vagyok eléggé valamilyen-sokféle/sokmilyen :), és a másiktól szintén alapelvárás a markánsan valamilyennek lenni :)
mert valahogy ez nem így van, ez az egész nem így van (persze, az én, az énfélék világában nem így van :)
hanem valahogy úgy, hogy annyira elvarázsol a másik, hogy nem is veszem észre azt - gondolom - , amit el kellene néznem, fogadnom, tolerálnom
nem elfogadom a rossz tulajdonságait, hanem nincsenek nagyon olyanok, nekem nem rosszak, amiket el kellene fogadni
mert olyat választok, akivel kellünk egymásnak
vagy az ő dolga, nem szólok bele, nem csüngök minden mozdulatán, nem vagyunk összenőve
szóval, valahogy nagyvonalúan kell ezt az egész párkapcsolatosdit művelni
és arra törekedni, hogy nekünk ne legyenek gázos tulajdonságaink, vagy legalábbis ne sok
vagy nem törekedni erre, de akkor ne elvárni, hogy mások elfogadják
vagy annyira érdekesnek, izgalmasnak stb. lenni, hogy a másik észre se vegye a szarságainkat... szóval...ilyenek...érted?
feladni, engedni, alkalmazkodni, elfogadás, megértés, türelem, beilleszkedés
inkább lennék egy cserépben virág
kell ez a fenének, komolyan elhatároztam, hogy szingli maradok
ja! nem vagyok szingli, basszus
azaz önként és dalolva választanám a szingli létet
na, reszelem tovább a körmöm
Nagyon jó írás, én is tervezek írni egy hasonlót, már félig-meddig meg is fogalmazódott a fejemben.
Egy a lényeg :
Egy kapcsolatban mindkét félnek engedni kell,
mindkét részről fel kell adni bizonyos szokásokat és alkalmazkodni kell a másik félhez.
Erről írtam már korábban,
olyan kapcsolat nem működik ahol csak a férfi alkalmazkodik a nőhöz - vagy éppen csak fordítva.
Mert az egy rendkívül önző és énközpontú kapcsolat.
biztos hogy nem működik hosszútávon.
A lényeg az egymás elfogadása és a megértése,
amihez viszont nagy türelem kell.
Hisztit nyugodtan el lehet felejteni...mi az hogy valaki nem akar alkalmazkodni ?
Ez nem a dedó..már az óvodában se tolerálják, a kisgyerekek is kiközösítik maguk közül aki nem tud beilleszkedni.
:)
Bekövetkezett amitől tartottam. Előre látom, piszok soká telik meg az a kosár. De a Tesco-ból nem enged. :D
ha valami nyugtalanít, max. az, hogy miért nem tudtam normálisan/érthetően leírni, amit akartam (és ami nem mond ellent az általad leírtaknak) :D
igen, külsőben átlagemberek
értettem, amit írtál
és most sem kötözködöm
(elmélkedtem, és megfogalmazásban általános alannyal fogalmaztam meg, rólad semennyire sem szólt
rólam sem
bele a világba)
most bennem is van valamiféle meleg, otthonos érzés
:)
jó
ennél azért megálltam kicsit
átlagpolgár? persze, ha én átlag alatti vagyok (lehetek simán, de hadd legyen nagy arcom, nem valószínű), akkor a mércém mit sem ér (amúgy... lehet, különben sem)
mert én azt gondolom, nem átlagpolgárok
ill. fokoznám: én nem átlagpolgárokkal ismerkedtem meg
(jó, egy részük utcán szembejőve simán annak tűnik... valamilyennek tűnik... aztán meg... lásd pl. 8mm Machina)
továbbfúzve: azt találsz, amire szemed van
mindent találhatsz
ha azt találod, amit találsz (vagy nem találsz), akkor azt kerested, arra voltál nyitott, fogékony
és akkor a régi (egyik) mániám: amit szeretnéd, ahhoz válj "méltóvá"
tudod, milyen ffit/nőt szeretnél? gondold végig, lehetnél te a hozzá illő? ha nem, nincs gond... válj olyanná, hozd elő magadból azt, aki arra vágyik, akire vágyik
Bizonyos dolgok mindig ugyanúgy lesznek, csak a környezet változik.
A dzsihadista gyíkembereket hova tennéd? :D
(A skálával nekem mindig is az volt a bajom, hogy totál 2D.)
No, már magam is jöhetek ezzel a minap írtam valakinek valamit és ezzel máris beálltam egyfajta sorba... 😉
A sorból természetünknél fogva mindig és mindenki kilóg... No, de... Melyikből is?!
:)
de nekem (nem a nagyszerűségemnél, hanem leginkább a koromnál fogva) még van fogalmam egy másfajta világról
nem, az a világ se mutatott "teljes", szabadon választható világot
más okokból, más szűrők alakították, de eléggé azonos volt mindannyiunké
és ez már önmagában teremtett valamiféle kapcsot, összetartozást
most pedig a párhuzamos virtuális világok alapból elszigeteltséget teremtenek
tudatosan keresem az IRL helyzeteket az életem minden területén
és az elmúlt fél évben így brutál mód megtapasztaltam az emberi kapcsolataim átalakulását-szürkülését
pont ma gondolkodtam azon, hogy lehet, simán alkalmazkodni fogok, és másfajta érzékenységgel és reakciókkal fogok majd számomra megfelelő-kielégítő kapcsolatokat létrehozni, ápolni
de mi van, ha nem lesz ilyen?
mi van, ha ez a kommunikációs kapcsolattartási rendszer ilyen fajtájú és mélységű kapcsolatokat tesz csupán lehetővé? és milyen lehet mindazoknak, akik korábban is ilyenekben éltek?
ő nem is létezik, csak én hordok össze mindenfélét
az én kamuregem, én kezelem
sokféle variációt olvastam már
nem, nem szabhatom testre - végre egy kis testiség :D)
nem vagyok benne biztos, hog yez van benne leginkább
szerintem csak sima mosakodás/önigazolás
én azon döbbentem meg itt, hogy mindenki mennyire különleges
mármint hirdeti, hogy mennyire különleges
megítélni, mi számít különlegesnek, megint érdekes kérdés, de nekem pont a hirdetett különlegesek elképesztően unalmasak/átlagosak, pont mint ahogy az íkúthirdetők és -elvárók nem tűnnek soha intelligensnek
nomeg, a különlegességet-sorból kilógást megélni - azt gondolom - messze nem olyan élmény, mint ahogy kitűnik, ha próbálta volna az önmagáról hirdető, nem így szólna róla
(persze, ez a blog is olyan, hogy bármit szólsz hozzá, az már olyan, mintha terád/énrám nem vonatkoznának az általános szabályok, nem lehet kellően "szerényen" tenni :)
ez az alap
https://adssettings.google.com/authenticated?hl=hu
ez pedig az ad
Testre szabhatod, hogy mi érjen el. :)
(és azt hiszem, nem számítok netfüggőnek, elég tudatosan és IRL élem az életem, emberi kapcsolataim jelentős részét, mégis)
Én valamelyik blog alá pont a FAM-mal írt könyvéből idéztem egy kapcsolódó mondatot a trollokról, de ezek szerint maga az idézés aktusa volt egyfajta trollság, még ha nem is akaratlagos.
Akik meg nem, nos azokat lehet befolyásolni és ez nem egy kiragadott szubkultúrára igaz, hanem globális mértékben, viszont ha már elkezdenek "rinyálni" és utána megkapják azt az impulzust, amely rájuk úgy hat, hogy el/kimozdulnak a megismerést jelentő deszkák felé, akkor már felcsillanhat egy aprócska reménysugár a kivezető út megtalálásához.
hanem mindenkié..
Abban az értelemben átlagemberek, hogy a kirívó dolgok nem érdeklik őket és abban az értelemben is, hogy a "csini vagy? nem? Akkor szia!" beszélgetésen nem tudnak átlépni mint egy tucat társkeresőn. Lassan 10 éve nem jutottam ezen túl a fent is említett negatív vagy pozitív tulajdonságokig. Olyan volt, aki csak mondta a magáét, de vele sem jutottunk egyről a kettőre.
Az önismeret hiányával ha szembesítesz kb. tiltás és pampogás lesz a válasz szóval elengedtem.
Az a baj hogy végtelen őszintén leírom a tényeket hogy ne legyen csalódás akkor az uncsi lásd mi a mozgatórugója a "fakenews"-nak is. Sosem volt szempont az érdeklődő analitikus racionális gondolkodás :-) erre nem volt érdeklődés az x+ centi az annál inkább esetleg az y ft.
A mai introvertált világban az önzőség kimaxolása után nevetségesen hangzik az hogy kb mindent megtennék majdnem. De igény erre sincs. Szóval "ugorgyunk" sajnos.
Az igazság fáj, ha már túl sok akkor nagyon fáj, elviselhetetlenül.. (aztán tilt)
(anti)szociális média/vilag
Lehet fel se tűnik, de ez egy egészen nagy probléma.
Nem mondom, legyenek igények, de először mondj már magadról valamit, ami alapján érdekesek lehetünk egymásnak, mert ha csak a melled és az igényeid vannak kint, akkor az ugyanaz lesz, mint a jobbra/balra húz.. (1 az 1ben húspiac, és kezdődhet a hazugsággyár, na meg a licitálás..)