Szerep, vagy reflex

Gondolatokat vetett fel bennem egy bejegyzés, ami azt taglalja, hogy sok domináns férfinak szubmisszív kalandjai voltak. Nincs okom kétkedni a tétel igazságtartalmában, készséggel elhiszem. Na de hol van ezzel a baj?

Önmagában azért, mert valaki megéli a vágyait, nem jár tisztelet, hiszen ez elsősorban neki jó. De azért én egy kicsit tisztelem a szubokat, tisztelem őket, mert bennük van valami, ami bennem nincs meg. A bizalom. Ez lehet alapos, jó véggel és alaptalan rossz véggel, de itt és most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy valakiben van mersz arra, hogy valaki másnak a kezére adja magát, egy idegen emberre bízza a testét és ha komolyan gondolja, bizony a lelkét is. Ehhez erő kell, mondjon akárki akármit.

Belőlem mindig hiányzott mindenfajta szubmisszív vágy, ezt tényként jegyzem meg. Nem hiszem, hogy ettől több lennék, sőt, talán inkább kevesebb. Hiszen soha nem tudok megbízni annyira senkiben, hogy feloldódjak a másik ember akaratában és elérjem azt a fajta szabadesést, amit én magam annyira szeretek okozni. Még csak előzménye sincsen annak, hogy reflexszerűen kerülöm a szexuálisan kiszolgáltatott helyzeteket, nem kötöttek ki és kínoztak meg mondjuk váratlanul. Egyszerűen hiányzik belőlem ez az áramkör, hiányérzet sincs, mert hát nem vágyom rá ugye... De akiben megvan, azt igenis tudom csodálni ezért. Ha megtalálja a mesterét, jó neki. És nem gyenge, ó, dehogy gyenge...

Az én domináns attitűdöm reflex. Nem lehetséges tudati alapon felülírni, ez senkinek nem mehet, mert nekem sem megy. Nem tudok veszíteni, máshol tudok, itt nem. Még az is lehet, hogy egyszer kerülök alárendelt pozícióba szexuálisan, de élvezni nem fogom. De van akinek a dominancia szerep. És ezzel sincs az ég egy adta világon semmi baj. Azért van az ember a földön, hogy jól érezze magát, hogy boldog legyen. És ha valakit az tesz boldoggá, hogy több szexuális szerepet is meg tud járni, akkor ehhez ugyanolyan tisztelettel kell állnom, mint amit én elvárok másoktól az én vágyaimmal kapcsolatban. Az egyetlen kérdés bennem, hogy az illető miért nem switch címkével utazik, de ez is az ő dolga.

A dominancia akárki esetében relatív, úgy a magamfajta reflexszerű, mint játék kedvéért szerepbe bújó és azt önfeledten játszó ember esetében. Ki kihez képest domináns? Ki kihez képest akar az lenni. Az én képletem sokkal egyszerűbb, de az nem lehet baj, ha valaki több ismeretlennel, vagy éppen ismerttel akar számolni. Persze van, hogy valaki kinevetteti magát a "punciért mindent"-elv keretében és titokban lemegy kutyusba - főleg ha kitudódik. De ha valaki néha át tudja ruházni a hatalmat és meg tudja élni a másik oldalt, attól nem biztos, hogy kevesebb, ha máséban nem, hát az én szememben. Sőt...