Gyűlölet vagy dominancia

Megint kommentet kezdtem és megint úgy gondolom, hogy ezt mégiscsak a saját blogomban kell rögzíteni. Aki szeretne kommentelni, tegye az alapul szolgáló bejegyzés alatt, megérdemli.

Az alapkérdés: lehet-e egy domináns nőgyűlölő. Persze mindenki annak hívja magát aminek akarja, ez egy szabad ország kérem, bárki kimondhatja: én egy dom vagyok. Egy nőgyűlölő is. És az a véleményem, hogy sok nőgyűlölő bizony domináns hímnek is hiszi magát, így küldözgetve a "megbaszlak" és "térdreribanc"-jellegű leveleket és várja, hogy végre, végre megmutathassa egy ilyen ribancnak, hogy ki is ő. Láttam már női levelezést, tudom hogy megy ez. Sajnos néha van is alkalma erre, de hát ahol lószar van, ott veréb is akad, ha hihetünk a népi bölcsességnek. És a nyomukban keletkeznek a testi, lelki sérülések, sokuk maradandó jelleggel. De ezek a "domok" mégsem valami eredményesek, azok a nők, akikkel én beszéltem, mind visszautasították őket.

Viszont nem csak a közvélekedés, hanem még sok belső körös is azt gondolja, hogy a férfi dominanciája, esetleg szadizmusa egyfajta kifejeződése a nő gyűlöletének. Hiszen valamilyen mértékig kimozdítunk valakit a komfortzónájából, amit csinálunk, az voltaképpen "rossz". És hogy valakivel rosszat tegyünk, ahhoz legalábbis negatívan kell viszonyulnunk hozzá. Mondanom sem kell, én teljesen ellentétesen gondolkodom a kérdésről.

Nézzük miféle érzelem a gyűlölet. Nekem hosszú időbe telt, amíg nagyjából meg tudtam szabadulni ettől az érzelemtől, ember vagyok, nyilván megmaradt bennem is valamennyi, de arra büszke vagyok, hogy ha gyűlöltem is valaha, akkor konkrét személyt, nem valamilyen ilyen, vagy olyan alapú emberi csoportot. Pláne nem azért, aminek született, jelen esetben pedig nőnek született. Azért lehet valakire haragudni, amivé saját akaratából vált és amit ennek nyomán tett, de hogy valakinek a kettest vésték a személyi számába, az nem az ő döntése, hanem Isten, vagy a Te hited szerinti teremtő erő akarata. Nevezd ahogy akarod, tudod miről van szó. Persze attól, hogy valaki nőnek született, pusztán ennél a ténynél fogva még senkit nem kell szeretni. De a gyűlölet... Nos annál alávalóbb, gyötrelmesebb és negatívabb emberi érzelem kevés van. Én nem cinizmusból mondom, hogy sajnálom például az engem gyűlölő embereket, valóban sajnálatot és szánalmat érzek, hiszen önként adják át magukat a saját szenvedésüknek, így mérgezve a saját életüket. Ez nagyobb büntetés, mint amiben bármikor is részesíteni tudom őket tevőleges gonoszságukért.

Ráadásul aki gyűlöl, az a helyét a gyűlölt ember alá jelöli ki, ezt nem én mondtam, hanem Nietzsche és milyen igaza volt! Hiszen a gyűlölet a sértettségből, irigységből, félelemből fakad, ezért a gyűlölködő eleve vesztes pozícióból indul, hiszen tőle valamit érzése szerint elvettek, vagy megtagadtak tőle valamit, ami pedig az övé. És mindvégig ott is marad, még akkor is, ha a saját fogalmai szerint sikerült bosszút állni. Hiszen akkor is csak legfeljebb kiegyenlítette a számlát, de addig is fájdalom járta át. Egy domináns a dominált alá pozicionálhatja magát? Ugye nem...

És persze ha a bosszú esetleg túl jól sikerült, teremtett egy őt gyűlölőt, aki ugyanerre törekszik, csak most már ellene. A gyűlölet elveszi a józan ítélőképességet, az ellenfelet képtelen helyesen felbecsülni az ilyen ember, márpedig aki az életben valaha foglalkozott küzdősporttal, az tudja, hogy egyenlő képességű ellenfelek esetén is az veszít, aki nem képes megőrizni a hideg fejet. A gyűlölet csak a Sitheknek ad erőt, megdöbbentő, de néha felnőtt embereket kell emlékeztetni arra, hogy az fikció, de ha így nem megy, majd az első pofon megteremti a kapcsolatot a valósággal. A gyűlölet az önuralom gyakran tudatos elvesztése, az észérvek ellen való gondolkodás. A gyűlölet gyűlöletet szül, a nő gyűlölete a férfi gyűlöletét váltja ki és lassan kialakulnak a gyűlölet egyre terjedő gyűrűi, amit az elvakultak képtelenek megszakítani és megtalálni a boldogságukat. A dominancia már csak a szó eredeti értelmében is annyit jelent, hogy valaki uralkodik. És ha valaki magán nem tud uralkodni, akkor máson hogyan fog? A gyűlölet szöges ellentétben áll mindenfajta uralkodói erénnyel. Ezért fából vaskarika egy gyűlölettel teli domináns.

Egy ilyen ember már ismerkedni sem tud, képtelen egy normális, kialakult értékrendű nőt megszólítani, az kiszúrja még a nyájas szavak mögött is a leskelődő ördögöt. Ha sikerül is valakit bevonzani, az legfeljebb a BDSM hozzá hasonló árnya, egy öngyűlölő. Belegondolni is borzalmas ebbe, nekem szerencsére nem is kell.

És akkor eljutottunk a nő szeretetéig? Nem. És azért nem jutottunk el, mert ez véleményem szerint ugyanúgy butaság, mint a nőgyűlölet. Embereket nagyon lehet szeretni akik nőnek születtek, meg lehet velük élni a közös vágyakat, a közös megegyezés alapján. Vannak az emancipáció után is megmaradt társadalmi formulák, amiket egy férfinak ugyanúgy kötelessége betartani, ha domináns, ha nem. Ezt nevezhetjük a nő iránti kötelező tiszteletnek, alap. Kötődni lehet egyes nőkhöz, szerelmesnek lehet lenni beléjük. De aki képes valakit önmagában azért szeretni, mert nő, nos az a típusú ember jut el a nő gyűlöletéhez is, ez meggyőződésem.