Társadalomtudós legyen a talpán, aki megrajzolja a pixi kapcsolati térképét, pláne ha a kapcsolat mélységét is szerepeltetni kell. Ez szimpla közösségi oldalak esetén sem lenne egyszerű feladat, de a pixi esetén valószínűleg megoldhatatlan feladat elé állítja a vállalkozót, ugyanis itt számos nehezítő tényező figyelhető meg. Nyilván mindenkinek ismerős a Facebookról, vagy a szép emlékű iWiW-ről az érzés, hogy "ki a faszom ez", aztán a sok fejvakarás ellenére is csak az esetek egy részében hoz eredményt az emlékekbe mélyedés. De a pixin sokan vannak inkognitóban, sőt, valahol mindenki, sokan egyenesen bujkálnak, egyáltalán nem akarják, hogy itt bárki felismerje őket. Mégis kapnak ismerősnek jelöléseket még ezek a felhasználók is, sokszor homlokegyenest ellenkező vágyakkal, nemi irányultsággal rendelkező júzerektől. Érdemes elgondolkodni, hogy vajon mi motivál embereket arra, hogy - szép magyar szóval - ismizzenek másokat. Főleg, hogy azért az ismeretség olyan nagyon sok extrával azért nem jár. Viszont egy biztos: itt szinte senki nem annyi embert ismer, amennyi ismerőse van. Vagy nincs.

Legyünk naívak, feltételezzük első körben, hogy sok ismi tényleg ismeri az ismizettet. Anyagiasoknak, szervezőknek biztosan jól jön az ügyfélkör egyben tartására, ez tagadhatatlan előny. A közösségi embereknek is jól jöhet az üzenőfal használata, bizonyára sok bennfentes infót lehet megosztani a segítségével. Jól jöhet azoknak azoknak a gyermeki lelkeknek is, akik egyfajta virtuális trófeakiállítást bocsátanak a köz rendelkezésére, hogy "lám, ez is megvót, az is megvót, én nem szárral gurítok itten kérem". Az ismizettnek persze nem biztos, hogy olyan jó trófeaként a falon, pláne, hogy az ismi ezzel még egy ártatlan társasági eseményen megismert, vagy egy sikertelen randi esetén "maradjunkazérthaverok" felkiáltással beismizett esetén is leosztja a virtuális "megvót" kártyát, aztán majd lehet magyarázkodni. De nyilván rettentő melós lehet egyben tartani egy ilyen "megbasztam-tablót", az meg egyenesen szörnyű csapás lehet, amikor mondjuk szakítás után kihullik egy darab a gyűjteményből.

De vajon miért jó, ha az ismi ismeretlent ismiz? Mármint azon túl, hogy még szánalmasabb virtuális csonthalmazt tár a nyilvánosság elé. Valami kell, hogy legyen ebben, hiszen egy frissen regisztrált Hölgyet azonnal megrohanja a domok serege és bizony van, hogy valaki egy óra alatt több "ismerősére" bukkan itt, mint bárhol máshol a világon. Én egy kézzelfogható előnyét látnám, hogy így látja amikor az ismizett fent van és akkor el tudja küldeni a napi "megbasználak"-üzenetet, de ez állandó fentlétet igényel, feltételezem, nincs ennyi ideje senkinek.

De azért nézzük az ismizett szemszögéből is meg ezt a jelenséget. Vajon mi okozhatja, hogy el is fogadja az ismit? Neki milyen előnnyel jár? Kis virtuálribiskedés? De ez sem biztos, hogy produktív, hiszen sokakat taszítanak a nagy számok, amik (még ha tudjuk is, hogy csak virtuális ismik) éppen a normálisabbját riasztja vissza attól, hogy ismerkedjen a sokak által ismizettel. Meg aztán van olyan, aki után nem is szívesen következne jó ízlésű ember, pláne ha nem virtuális volt.

Szóval rejtélyes...