Lány a képen

Megérzed, ha valaki és valami a Tiéd. Hiszen férfi vagy, ösztöneid riasztanak. Nem kell tolómérő ahhoz, hogy megállapítsd a háttérben lévő bútorok alapján az arányokat. Elég érezni, hogy ez a test Neked lett teremtve, hogy ha kinyújtod a kezed, mindent ott találsz, ahol annak lennie kell, hogy minden a testedbe és a kezedbe illik. És kinyújtod a kezed ténylegesen. Az idő itt nem számít, ha sok is, Neked dolgozik, amennyiben Ő tényleg a Tiéd. Érezned kell.

Egy kép olyan sokat elárul. Néha kell mellé a szöveg, de itt és most csak azért kellenek ezek az arannyal futtatott szépséges betűk, ezek a varázslatos mondatok, hogy tudjam, Te vagy a képen. Hogy nem hazudsz és nem is fogsz nekem, mert aki ilyen szép belül, annak kívül is szépnek kell lennie. Pont annyira, mint ezen a képen. Tudom, hogy igaz vagy, ha mese is vagy és másnak az is maradsz. Főleg annak, aki nem hisz a mesékben.

Kinyújtottam hát a kezem Érted, hogy legyen saját mesénk. Királylánnyal, királlyal és királysággal, de sötét erdővel és az azt benépesítő rémekkel is. Érted nyújtottam ki, mert Te ez vagy mind, együtt. Mindent megtettem, hogy az enyém legyél és most az enyém vagy.

A lány a képen.