A kor szépségei

Egy minapi bölcs és mély blogbejegyzés késztetett arra, hogy elmerengjek én is ezen az örök és mindig újratermelődő témán. Nyilván teljesen máshonnan fogok indulni és teljesen máshova jutok majd.

Kellér Dezsővel, minden magyar konferansziék doyenjével esett meg az, hogy amikor egy ismerőse azzal vigasztalta, hogy "Dezsőkém, a kornak is megvannak a maga szépségei", ő erre csak annyit válaszolt: "egyet mondj". És az ismerős csöndben maradt. Ehhez nyilván kellett a Kellérre jellemző pofavágás és hangsúly, mert különben lett volna mit válaszolnia szerintem az ismerősnek. Akár egész nap beszélhetett volna erről.

A kor egy időre kötött csomó valahol a végtelenben. Még csak nem is állapot, hanem egy adott számhoz tarsítható aktuális külső és belső állapot együttese. És természetesen az ember egyre közelebb kerül minden egyes számnövekedéssel a valamennyiünk számára elkerülhetetlen halálhoz. És nem csak minden egyes évvel, de minden egyes másodperccel is. A születés és a halál közti időszak értelmére pedig még nem született megnyugtató magyarázat.

A korhoz társuló számtalan állapot közt nincs két egyforma. Van aki középkorára szedi össze magát, van aki pedig öregen lesz szép ember. És van aki már 30 évesen elvirágzott. Egyszerűen az a kérdés sokszor, hogy van-e szeme az embernek a szépre, képes-e meglátni egy állapotot, vagy ehelyett egy számot akar látni. Autókereskedésben járatos ismerősöm is egy kifogástalan állapotú 27 éves Mercit ajánl egy új Lada helyett. Nem titok, szeretem a fiatal nőket, de sok éve volt már ötvenes nő is az életemben. Mert gyönyörű volt és finom. Büszke vagyok rá, hogy megkaptam, ha számot néztem volna, szegényebb lennék most. Tehát a kor csak arra jó sokszor, hogy becsapja az embert. Néha persze a kor magát a hordozót is becsapja, ezért tudnak olyan viccesek lenni néha azok, akik elfeledkeznek a korukról, legyenek akár öregek, akár fiatalok. Akkor minden súlytalan játékká válik, márpedig a legtöbb baleset mindig a játszótéren van. Maradj hát a korodban.

Azért mégis jó dolog a kor. Érleli a bort mondjuk, de csak ha jó maga a bor. És akár a dominánst is érlelheti, ha jó az alap. De persze ehhez ideális külső körülmények is kellenek. Épp a napokban spontán beszélgetés alakult ki a (ráadásul pimaszul fiatal ;) Gyönyörűvel, aki azt találta mondani, hogy sajnálja azokat a lányokat, akik elutasítják az érett férfiakat, mert megfosztják magukat egy ilyen férfi tudásáról, tapasztalataitól és magabiztosságától. Hogy biztos kézzel nyúl a nőhöz, úgy, ahogyan kell. Persze mindenki ízlését tiszteletben kell tartani, mindenki az alapján dönt, ami neki fontos. Alapvetően egyetértek Vele, meg persze a májam is hízik. Meg nyilván csikorog a fogam, ha arra gondolok, hogy ezzel is közelebb kerültem a végső számvetéshez, amikor is mindenki egyedül marad. És akkor a kor semmivé válik, miként mi magunk is.