Felemelve

Amit a köznyelv perverziónak hív és a nép elítél, gyakran éppen azt jelenti, hogy közelebb vagyunk a másikhoz, ahhoz a lenyűgöző emberi lényhez, akinek legszívesebben a húsát rágnánk le, hogy közelebb legyünk hozzá, hogy elérjük azt a lelket, azt a szellemet, ami megfogott benne. Ami két ember közt szeretettel és meghitten történik, az gyönyörű, nem lehet megalázó, csak felemelő.

Ez is ilyen, hogy imádom nézni amikor pisilsz. Olyan furcsa keveréke vagy Te az ártatlan bájnak és a vérforraló gátlástalanságnak, amilyet nagyon ritkán látni. Ezt is olyan édesen csinálod, a szeméremérzet teljes hiányával pisilsz előttem, miközben mosolyogva nézzük egymást. Amennyire engedi az ülőke, szét is terpesztesz, hogy minél jobban lássalak. Beindítasz. Élvezed.

- Akarsz a számba pisilni? - mosolyogsz tovább. Tudom, hogy ezt még senkinek sem hagytad. Ajándékod nagysága elképeszt. A kádba térdeltetlek, de ahogy a szádba veszel néha, amilyen gyönyörű vagy, akármekkorát adsz most, az mind, mind ez ellen dolgozik. Nem megy, hiába kellene, csak egyre jobban erektálok Tőled.

Felkaplak és a hálóba viszlek, a matracba nyomlak és megbaszlak. Ahogy nézel, ahogyan nézel a szempilláid mögül... nem bírom most sokáig, szétpattannak Tőled az ereim...
- Milyen kemény vagy! - mondod és már tényleg nem bírom tovább, kihúzom Belőled és a szádba öntöm az ondóm...

... mennünk kell. Együtt megyünk ki a fürdőszobába, hogy szokás szerint megmossalak, mint egy kis babát. A szemedbe nézek és ahogy nézel, ahogy mosolyogsz, feloldódik bennem minden kontroll. Finoman lenyomlak és Te a karomnak engedve odaadóan ereszkedsz térdre és fogadod el tőlem azt, amitől megkönnyebbülök, a nyelveddel izgatva közben a makkom, megsokszorozva ezt a természetes örömöt...

Hozzád térdelek és megcsókollak. Hiszen felemelsz és én felemellek.