Csókod

Itt szitokszó a szeretet, nem BDSM a csók. De én imádom a szádat szeretlek csókolni órákon át. A nyálam adni Neked és átszívni a számba a Tiédet, ezt a finom, jóízű nedűt... Mennyi üzenet van a csókodban, mennyi távlat. Megannyi rejtett kód, ami mindig készenlétben tart, hogy megfejtsem és az üzenet szerint cselekedhessek.

Nem tudjuk abbahagyni még a legvadabb, legkegyetlenebb pillanatban sem, önmagában a csókod, az ügyes szád betölti egy férfi életét. Néha lehúnyt szemekkel, de néha nyitva, tágra zárva, mindig ugyanakkor nyitjuk ki, mindig meglátom ahogy a hosszú pilláid mögött felfénylik az okos szemed. Hiszen Te ugyanolyan vagy mint én, csak az előjel más, de egymás testének részeivé válunk egyre inkább, minden egyes csók közelebb visz ehhez. Az első, a kávéházi, az első üzenetváltás, amit egyre kifinomultabb üzenetek követnek, egyre rafináltabb, mosolygós apró örömokozások.

Néha a nyelvem szopod, néha én a Tiéd. Vagy egymás ajkait ízleljük, vagy csak egymás lélegzetét szívjuk ki, hogy a másik lelkét is átszívjuk kicsit. Néha dugunk közben, mocskosan, vagy keményen, vagy akár ártatlan finom szeretettel... De kell a szád, kell ez a csók mindig, kifejezőnk és meghatározónk egyszerre.