Átlagemberek

Átlagemberek vagyunk. Nem héroszok, nem mesehősök és nem a másik képzeletének lényei. Nem vagyunk ördögök, a gonoszságunk mögött nem természetfeletti erők, hanem az egyszerű, gyarló emberi kisszerűség működik. És persze angyalok se, pláne nem együtt fészbúkközhely-szinten. Vagyis mégiscsak együtt vagyunk angyalok és ördögök, mert egyszerűen ilyen, ilyen szétbonthatatlan az ember személyisége. Mert emberek vagyunk. Átlagemberek vagyunk méghozzá, szembejössz velem az utcán és én szembemegyek Veled. Talán beszélünk, talán örökre idegenek maradunk, talán jobb is így. Talán észre sem vesszük egymást, talán a mögöttünk álló vágyak megmutatják ki is a másik.

Én sem vagyok az égből alászálló "dom", sőt éppenséggel semmiféle "dom" sem akarok lenni. Nem vagyok Mr. Grey, nincs helikopter, nincs nagy fekete autó, csak mondjuk egy épp kipörgő hitellel terhelt családi kompakt. Mentőexpedíciót sem tudok szervezni Neked, általában sem tudok, de főleg nem tudok, ha épp olyan helyzetben vagyok, hogy nem tudok. Veszélyes ha projektálsz, ha a saját várakozásaidat és vágyaidat vetíted ki rám, ahelyett, hogy megismersz és értesz. Hát ne tedd, fogadd el, hogy az vagyok akit látsz és hallasz, esetleg érzel. Cserébe én is Téged nézlek, hallgatlak és foglak. És ez a legtöbb amit megtehetünk egymásért, hogy önmagunk lehetünk. De több ez, mint bármi, megélhetővé teszi ami a zsigereinkben van.

Átlagemberek vagyunk, félelmekkel, féltenivalókkal, képzeld, még az influzenzát is elkapom, csakúgy, mint Te. Dolgozni járok, fizetnek érte. És tudod mit? Jó ez így. Nem rablunk embert, nem erőszakolunk ténylegesen és nem verjük szét, mert börtönbe kerülünk, mert átlagemberek vagyunk, törvények vonatkoznak ránk. Nincsenek földöntúli képességeink, nem hasad meg az ég, nem idézzük az ördögöt a panellakás közepére és mi sem vagyunk azok. Nincsenek kimeríthetetlen erőforrásaink. Hiába jelennek meg a reglapokat először böngészők szemei előtt az izgatóbbnál izgatóbb belső képek, mi már tudjuk, hogy a legjobb esetben, de tényleg a legeslegjobb esetben is csak egy átlagember írogat a telefonjáról egy szobában egy széken, vagy kanapén ülve. Esetleg ágyból.

Mert átlagemberek vagyunk. Néha kicsit játszunk, na.