Az én mozim

BDSM Blogok » Blog - exIM » Az én mozim
2020. 03. 14. 14:00 | Megjelent: 1515x
Furcsa volt olvasni nemrég egy kommentben, hogy én nem vagyok "BDSM-es" és az illető sem tartja magát annak. Fura ezt a pixin olvasni, ez tény. Persze nem az első eset, hogy előkerül ez, nagyon nem.

Régóta vagyok itt, régebben, mint a mai aktív bloggerek többsége. És mindig előkerül újra és újra pár véleményvezér, aki megmondja: ez BDSM, ez pedig nem. Punktum. Iskolázottságtól, EQ-tól, IQ-tól, kifejezőkészségtől függően az indoklás a "mer' én azt mondtam"-tól a tudományos okfejtésekig terjed. Egészen addig nincs is ezzel baj, amíg ez nem kirekesztő, amíg nem jutunk el az óvodás ajakbiggyesztésig: "az nem az, amit te csinálsz". Hiába fedik az illető vágyai az ikszelgetős játék legtöbb mezejét mondjuk, jön egy vadidegen, aki veszi magának a bátorságot ehhez és a net másik végéről megmondja, hogy ez az, ez meg nem az. Sajnos egy ilyen "közösségben" pedig mindig lesz holdudvar, slepp is. Néha a pixit inkább "plexinek" kéne hívni, annyi pletykával, rosszindulattal, intrikával szembesül az ember még ártatlan beszélgetésekben is. Még burkolt fenyegetések is jönnek néha. De nem ez az igazi téma most, csak annyiban, hogy ezek a minősítgetések javarészt kiscsoport szintjén, a másik háta mögött hangzanak el. No nem mintha a "tökös" beszólogatások hasznosabbak lennének... És én még jól bírom ezeket, évtizede lassan, mostanra már csak röhögök. De tudok nem egyet, aki ezért nem ír már.

És nem szeretnék kifejtésekbe sem bocsátkozni, ez nem is az a blogbejegyzés, ahol el kívánom magyarázni mi mitől BDSM, pláne mások játékát, vagy a sajátomat nem kívánom minősíteni. De az furcsa, hogy egy ilyen állítólagos közösségben felütheti a fejét az ilyesfajta viselkedés, hiszen a társadalom többsége szemében tetszik, nem tetszik, szürke ide, szürke oda, mégiscsak önmagában egy kisebbség vagyunk, amelyik örökké az marad. Egy ilyen helyzetben inkább össze kellene fogni és egymást támogatni vágyaktól függően, nem pedig megosztani az amúgy is kicsi és elszigetelt közösséget.

Természetesen az emberi természet velejárója, hogy vannak akik dominanciára törekszenek a csoportban. Egy BDSM-közösségben pedig ez talán még természetesebb. Csakhogy az a nem mindegy, hogy ezt hogyan csináljuk. Úgy helyezzük magunkat előnyösebb pozícióba, hogy másokat degradálunk, próbálunk elbizonytalanítani a vágyaikban, netán kakaskodunk, faszt méregetünk? Vagy nemes versengéssel, "győzzön a jobb"-alapon toljuk ki birodalmunk határait? Nem kell mondjam szerintem melyik a kártékonyabb és nem csak arra nézve, akit elővesznek éppen.

Hát nem lehet elfogadni egymást?

Hozzászólások (0)


A hozzászólások belépés után olvashatók.