A B-faktor

Soha nem hallottam, hogy a világunkat befolyásoló tényezők és erőterek közt valaha említette volna bárki a B-faktort. Valahol nem csoda, hiszen a kifejezés tőlem származik é, de a jelenséget mindenki ismeri, hiszen a B nem más, mint a baszatlanság. Még mielőtt bárki hímsovinizmussal vádolna (ami azért egy BDSM-oldalon minimum vicces lenne), hamar eloszlatom a félreértést, a férfiak kielégületlensége is ide tartozik.

Életemnek nem sok olyan szakasza volt, amikor a saját bőrömön is megtapasztalhattam, de ezen pár, igen rövid szakaszon és embertársaim viselkedésén keresztül is látom milyen nagy a jelentősége. Az ember ingerlékenyebb lesz, feszültebb, frusztrált, kommunikációs zavarok lépnek fel, amelyek ráadásul nem a megoldás (azaz a baszás) felé terelik a kommunikációs résztvevőket, hanem gyakran még nagyobb szakadék felé. Le sem esik az embernek, hogy mi baja, sőt az alapállás az, hogy semmi, a többi a hülye. Pont az ellentéte annak a hormonálisan kisimult, boldog és nyugodt állapotnak, amikor nagy ívben szarunk a számunkra jelentéktelen ingerekre, ezen belül mások hülyeségeire. Itt, egy ismerkedési oldal sajátos mikroklímájában direktben láthatjuk a jelenséget, a viták, veszekedések, trollkodások jó kétharmada a B-faktor közrehatása nyomán keletkezik, dacára annak, hogy az emberek többnyire éppen a kielégülés reményében jönnek ide. És természetesen a B-faktor nyomot hagy az ember tágabb környezetén is. A család, a munkatársak, az ügyfelek, a teljes kommunikációs kör megszenvedi. És a sok sok millió ember B-faktora összeadódik, amiből rossz választások, háborúk, düh és forradalom következnek. Úgy, hogy természetesen a B-faktort a tudomány sosem nevesíti, de még csak nem is azonosítja.

Furcsa emiatt, hogy a tudomány még csak nem foglalkozik a B-faktorral, holott a világ sok-sok bajára jelentene gyógyírt, ha mérnénk, kutatnánk és végre megoldást lehetne kínálni. Mármint magán a baszáson kívül persze.