Pillangóhatás

Fura fétisem az írás, ugyanúgy része a szexualitásomnak, mint az, hogy terhelési próbát követően szétszedlek és újra összeraklak, becsempészve egy kis hacket a szoftveredbe. Ez is része a hacknek, ez a maszatos, lubrikáció- és spermiumillatú anzix. Szeretem a gondolatát, ahogy észreveszed és kibontod, elolvasod és ránk ismersz. És örülök, ha valami ismeretlen nőt szólít meg, ha el tudja képzelni hogy ott volt, vagy van, vagy lesz.

Más ez, mikor direktben baszlak szét, majd így, egykori Önmagad részbeni megsemmisülését követően engedlek vissza az utcára. Más lettél ilyenkor, hasznosabb tagja a társadalomnak, sugárzol és ezt a sugárzást veri vissza minden, talán még a napfény is. Kielégülésed és örömöd kicsit mindenen és mindenkin nyomot hagy, kicsit jobb hely lesz tőlünk a világ. Biztosan jobb lesz, logikusan egyszerűen nem lehet rosszabb ettől.

De az írás az más. Az nem lehet fekete-fehér, hiába a háttér és a betűkészlet adott szine. Most szabadjára engedem a fantáziám és csak abba kapaszkodva, amit írtál, elképzellek, ahogy olvasod az igaz történetünket. Megemelkedik a melled és összeszorítod a lábad, a bociszemek kikerekednek, kicsit elnyílik a szád és kiszárad az ajkad. A pulzusod felszökken és csak Te tudod, hogy hogy azért szoritod össze a combjaid, mert nedv csorog a bugyidba különben és átázik a nadrágod. Ezek is biztosak, mint az is, hogy mihelyst a legközelebbi alkalmas helyre érsz, Magadhoz nyúlsz szerény pótszerként a következő játekunkig, ami ki tudja mikor lesz. De a többi már talán. Talán a szemináriumvezetőd, ez a kis édes mitugrász, aki kinézett magának Téged és olyan kedvesen sután udvarol Neked, azt fogja hinni, hogy megtört a jég. Tehát talán ha kihúz az inger, ötöst kapsz, talán ha rádöbben időközben mekkora balek volt, csalódottan megbuktat. Talán felfénylik ő is, csak egy kis löket kell az önbizalmának, hogy találjon valami tényleg neki valót. Talán összeomlik, kést ragad és ámokfutásba kezd az utcán. És még kisebb talánok adódnak az ismeretlenekkel, akik a perverz módon az orruk elé kiteregetett szennyesünket szemlélik. Vajon esetleges szexuális izgalmuk, megbecsülésük, vagy épp gyűlöletük milyen apró hullámokat kelt a világban, vagy azok milyen hullámokra erősítenek rá? Mert hullám van, ha egész apró is, mérhető kedvelésben, levélben, kritikában. A közöny a nulla, akármennyire is erre hivatkozzon bárki fedésnek.

Mert mind részei vagyunk ennek a világnak, a nagy közös lélegzetnek és minden hullám, amit keltünk hullám, még ha a tarkónkat is vakarjuk meg. És megjósolhatatatlan, hogy míg részéből mozgó alkatrészévé válunk a világnak, abból előre-, vagy hátramenet lesz. Csak a menet a biztos. És én élvezem ha megy, élvezem a hullámaimat, ahogy felfekszem rájuk és ringatnak.