Érzed?

"Mióta foglalkozol BDSM-mel? Mikor kerültél kapcsolatba a BDSM-mel?"

Hányan kérdezik ezt... okos, tanult emberek is, akik máskülönben olyan érzékenynek is bizonyulnak. Hát hogy is tudnék Neked erre válaszolni, hogy Te se érezd Magad rosszul és én se?

Mi az a BDSM? Valami hobbi? Valamiféle klub, szakkör? Irány, zene, hullám? Lehet vele x ideje foglalkozni, mint teszem azt a golfozással? Nem tudom Neked megmondani, hiszen ezzel a 4 betűvel is csak annak az időnek a felében voltam tisztában, amiben "BDSM-mel foglalkoztam". De sokak szerint sosem foglalkoztam BDSM-mel, mert nem korbácsoltam öltönyben fáklyák közt és tűket sem szúrtam nők szeméremajkába.

Talán azzal kezdődik, hogy megszületsz. Talán az első homályos emléktől, amikor a szomszédlánnyal kikötözőset játszotok és Neked így jelent izgalmat az, hogy láthatod a punciját, pedig csak négy éves vagy. És furcsa örömöt érzel, mikor még ő kap ki az anyjától az egész miatt. Talán az első homályos fekete-fehér képnél jön el ez, amikor szembesülsz egy meztelen női testtel szembeni felöltözött durvasággal. Amikor a képeskönyvekben megragadnak a közepkori kínzások, büntetések, amikor először látsz kínzókamrát. Amikor elkezded szégyellni Magad, mert először tudatosult Benned, hogy más vagy és azt máshogy éled meg, mint mások, amikor rejteni kezdesz és harcolni a szörnnyel, ami Benned lakik és minduntalan rájössz, hogy erősebb Nálad. Mert semmi nem elég, mert a győzelemért küzdesz a tatamin is, és abban is külön izgat mikor a puszta öklödön érzed a másik testét, annak részleteit, a csontot, a húst, az inakat és nem csak látod, hanem az öklödön, a tenyéréleden kúszik fel a fájdalma, míg a Tied összeharapod és élvezed, hogy tudod folytatni. Egész addig, míg győztél. Amikor nemhogy büszke nem vagy minderre, hanem félsz Magadtól és attól, hogy hiábavalóan próbálsz megváltozni.

Amikor megpróbálod szocializálni, mert megijeszt a dolog, megijeszt, ha a korodbeli lány furcsán néz ha kemény vagy vele, ezért megtanulod irányítani az erőd, megtanulod a megfelelő szintre tompítani a hangerődet, hogy mindenki élvezze a zenéd, aki ott van. Amikor megtalálod először azt, aki örömmel veszi el amit adsz és szeretetre tudod ezt váltani.

Érted? Érzed? Próbáld meg feltenni megint a kérdést. Ugye hogy nem megy...