Fantom az éjszakában

Kilépő pohár sörrel a kezemben álldogálok a Király utcában, nézem az egyre lassuló szombat esti karnevált, a szokásost. Haza kéne már sétálni a haverok már megtették, én még kortyolom a maradékot, szívom hozzá az utolsónak szánt cigit. Egy lány áll meg velem szemben, magas, szőkésbarna, nagyszemű, orrpiercinges. Csinos. Inog. Nem szól, csak néz. Rákacsintok, meg vágok egy pofát, de a csaj csak megvonja a szája szélét, elég csúf állapotban lehet. Odamegyek, megkínálom egy cigivel, visszautasítja, majd beszélgetni próbálok vele, tőszavakban válaszol, majd az utolsó kérdésemre, ami arra irányul, hogy vajon mi lenne a megoldás a társadalom válságára, azt válaszolja:
"Szerintemmm a szopás."
A falhoz nyomom a lotyót, megszopom a nyelvét, nagy, sima, húsos, ő is átszippantja az enyémet, ézrem, hogy mennyire, de mennyire tud szopni ez a kurva, az a tövig nyelős, nyelvvel alulról masszírozós fajta, az a ritka és ritka jó. A hajába markolok, finoman az egyik virágvályúhoz vezetem, leülök a szélére, az ölembe ültetem.
"Szóval ribanc vagy?" - kérdem mosolyogva.
"Igennn, most az" - mondja - "Szopni kelllll."
"Gecivel, tokkal, vonóval?"
"Ahhaaa, gecivel, sokkal. Ssssokkk gecivel."
Finoman megpofozom, csattan, vigyorogni kezd tőle, a pupillája még jobban kitágul. Én is vigyorgok, megkapja a párját, erre elkezdi szopni a hüvelykujjamat. Körülöttünk jönnek-mennek az emberek, de nem zavartatom magam, a kicsit széttárt lábai közé csúsztatom a kezem, kitapintom a lüktető pinát. Közben smárolom az akadozó, masszírozós nyelvét, amivel akadozva mond magáról pár dolgot, diplomája van, sportot oktat, talán a keresztneve is elhangzik. Kezd elernyedni, de főleg az italtól, szerintem nem csak ivott... leteszem a vályú szélére, intek egy taxinak, meg is áll. Felkapom és berakom, egy évnek tűnő pillanatig gondolkodom, látom, hogy a feje a fejtámlára csuklik. A taxisnak meghagyom, hogy húzza ki belőle a címet, adok valamicske előleget is. Miután a taxi elment, az egyre gyérülő forgalomban elindulok haza. Útközben rágyújtok megint, a rohadt életbe most már tényleg az utolsóra.