Csak egy mondat

Megint itt ülünk ebben a konyhában, mert mindig itt ülünk hónapok óta mindig ebben a konyhában, azelőtt és azután, hogy darabokra szedtelek és újra összeraktalak, most is látszik még ahogyan a ragasztószalag meghúzta a csuklód, a nyakörvet meg már levetted, helyes, mert nem is illik egy ilyen hétköznapiságában meghitt pillanathoz; szóval itt ülünk és szívjuk a cigit, mint mindig ilyenkor, meg osztom az észt Neked, mint mindig ilyenkor és Te persze iszod azokkal a hatalmas szürkéskék szemeiddel őket, mint amikor egy nagy, tiszta tóba esik az eső, éles kontrasztjaként, hogy kint meg süt a nap, dehát ezután a hetekig tartó fos idő után illik is neki, mintha tudná, hogy ma ünnep van, bedob mindent, én meg csak nézlek és elakad a szavam, mert érzem, hogy kegyetlenül megkívántalak, valami brutálisan, hogy szétrepedek, ami annál is különösebb, mert alig tíz perce, hogy mindenemet Beléd fecskendeztem, Te is látod és be sem fejezed a mondatot, csak elmosolyodsz olyan kéjesen, mert már megint tudod, hogy mi lesz, hát naná, hogy elkapom a hajad, mert ezért szoktam összefogatni Veled, ezt a szőkésvörös csokrot, hogy mint most is a hajadnál fogva bevezesselek a szobába, hogy térdre kényszerítselek és beletoljam a hatalmasra dagadt faszomat a torkodba és nézzem közben a szemedet, mert azt imádom, hogy alig fér be és majd megfulladsz tőle, de akkor is szopod, szopod és kitágul közben a pupillád, mert akarod szopni, akarod a gyönyörömet, mert az én csodálatos kis ribancom vagy, akit az sem zavar, hogy alaposan megforgatom odabent és a torkodra folyik a nyálad, ami elkeveredik azokkal az általa feloldott, a farkamra félig rászáradt dolgokkal, amik onnan erednek, hogy az előbb is megbasztalak, mint most is foglak, mert az orromba csap a nedved, mert a rohadt életbe mindig nedves vagy a közelemben, mintha azt várnád, hogy újra és újra Beléd toljam, akkor meg ne várj erre hiába, a hajadnál fogva fel is állítalak, hogy a fekete bőrkanapéra lökjelek és még mindig a hajadnál fogva Beléd nyomjam hátulról ezt a megduzzadt nagy bunkót, hogy felnyögj és csak annyit tudjál kipréselni, hogy "mekkora vagy", ja bazmeg és tudod, hogy ettől csak még nagyobb leszek és a pici testedet úgy húzom rá, mint egy kibaszott kiflit arra a vasra, ami után csak lötyög benne a virsli, erre a kurva hülyeségre gondolok, de nem röhögök, hanem még keményebben járatom Benned, hogy szétrepedj, hogy soha ebben a kurva életben ne felejtsd el, hogy az enyém voltál, hogy Isten éltessen ma és éppen ezért meg is fordítalak, belenyomlak a kanapé bőrébe, hogy elkapjam a kezemmel a húsod és a szememmel a szemed és annyira megvadultam, hogy az arcodra csöppent a nyálam és amikor látom, hogy lenyalod, utánaköpök és azt is lenyalod, miközben belenézel a szemembe azzal a szürkéskék tiszta tóval, hogy bazmeg a mélyére akarok döfni és be is döföm úgy, hogy megint kitágul a szemed, hogy a kurva életben nem volt senki ennyire az enyém, akkor nesze, nesze, megint megkapod, ahogy a méhed ostromlom Te persze megint ráengedsz egy kis nedvet és folyamatosan húzódsz össze és tágulsz rajtam ritmikusan, ahogy újra és újra remegve elélvezel, én meg csak markollak és baszlak a nyakamban a puha, finom lábaiddal és az orrom tele van azzal a fenyőillattal, ami csak a Tied és persze megpofozlak, amitől persze megint összeszorítod a farkamat, hogy majdnem ellövök, hát dirr még egy és a csuklómat nyalod lehunyt szemmel és eltorzult arccal és amikor Rád csöppen egy csepp verejtékem a szeplőid közé, a baszásod ára, lenyalod azt is és felhúzod Magad és nyalogatni kezdesz ahol csak érsz, és én már nem bírom tovább és az utolsó rándulásodból kimenekülve a hajadnál fogva húzom a fejed a farkamra, mert bazmeg túl egyszerű lett volna most megint teleélvezni, de nem, nem, azt akarom látni, ahogy a szemembe nézel és eltűnik a torkodban az utolsó csepp gecim is, mert ennél többet nem tudok Neked adni és ezt Te is tudod, és még nem láttam ekkora hálát emiatt senkin és hogy hozzám bújsz nedvesen, izzadtan, nyálasan és remegve ezen a kibaszott kanapén, összeragadunk ezen a magányos tutajon, amin csak mi kuporgunk az univerzum túlélőiként.