Let's go outside!

Szar lehet most Neked, nehogy azt hidd, hogy jószántamból csináltam. Hallom a finom kopogást az ajtón, gondolom nem mersz nagyobb ricsajt csapni. Sajnállak tényleg. De muszáj volt, nem maradt más eszköz. A veréstől, meg a többitől nem félsz, sőt, élvezed, úgyhogy ez kilőve. Még az sem segített, hogy a bugyid a szádba tömtem. Mi mást tehettem volna? Viszont melegpárti vagy és (számomra érthetetlenül, de életkori sajátosságként) gátlásos lány, már ami a külsődet illeti. Akkor ez jön.

Sajnállak, mert hideg is van, no persze nem itt, itt jól be van durrant A, az embernek meztelenül is jó kényelmesen elterpeszkedni a fotelben. De odakint, a lépcsőházban, egy szál rózsaszín nyakörvben nem lehet valami kellemes, hiszen csak az volt Rajtad mikor a hajadnál fogva kivágtalak. A legfelső emeleten vagyunk, csak 4 lakás van itt, kicsi annak az esélye, hogy valamelyik szomszédnak kellemes látványt szerzek Veled, de azért bevallom, kicsit bizsergető a gondolat. Nem is ez a gond, inkább a hideg...

Megint kopogtasz.
- Ki az?
- Engedj már be!!!
- Hát, nem hallok semmit... Van ott valaki? Halló!
- Ne csináld már!
- Szórakoznak az emberrel! Huligánok!
- Kérlek...
- Na, mégis van ott valaki?
- Könyörgöm, kérlek, engedj be! Jó leszek! Megígérem!

Kinyitom az ajtót, valósággal berobbansz rajta. Kipirultál, kapkodod a levegőt, de édes vagy. Na gyere gyorsan, tusolj le! Utána megnézzük milyen mikor jó vagy...