Amivé tettelek

Már fáradtak vagyunk. Meleg van itt, hiába van nyitva az ablak, még így, nyugalmi állapotban is izzadunk. Szétnézek: mocsár ez az ágy, a lepedőn még az izzadtság vékony és egyenletes filmrétegén is átütnek sötétebb foltok, a seggedből kifolyt síkosító, a kicsorgott, vagy éppen előspriccelt nedved, az összekeveredett nyálunk. A párna amorf kupac, őrzi a lenyomatodat, amikor alád tömtem, hogy szemből minél kényelmesebben basszam a segged. Végignézek a földön is, a cipők, a szetdobált alsóneműk, a legyűrt takarók, a kiürült italos dobozok órák óta merednek furcsa csendéletté. Csak a rájuk sütő nap helye és iránya változik óráról órára, persze a legritkábban néztem le, hogy összemérjem a korábbi állapottal.

Téged néztelek inkább. Az örömödet, ahogy újra és újra átadod Magad, azt a felhőtlen és mindent elengedő vigyort, amikor befogadsz. A vággyal vegyes rémületet, amikor a popsid rózsájához közelítek a farkammal. A szemedet, ahogy újra és újra kérlel: "még, még, még". És a testedet, hogy mennyit formáltalak, milyen átalakuláson mentél keresztül szolgálatodban. Együtt nézem mindazt ami vagy és mindazt, amivé tettelek. Az enyém vagy, a tiszta rétem, ahol tetszés szerint rendezem alakba a mocsokkupacom.

Nézem ahogy most is szopsz. Elképesztő amit a száddal művelsz, az életben ekkora őstehetséget nem láttam és nem éreztem, pedig egy kéz pár ujja is elegendő lenne összeszámolni azokat a férfiakat, akikkel valaha dolgod volt. Elképesztő, komolyan, hogy a három átbaszott óra után is egyből fel tudsz állítani, hogy pont jól nyálazol, hogy vigyázol a már érzékeny makkomra, de mégis nagyon érezlek körbe, hogy torkig befér. Felülök és mozogni kezdek, úgy kapaszkodok a hajadba és mozgatom a fejed fel-le, félig baszva a szád. Aztán feltérdelek az ágyra, a könyökömre támaszkodok és rabszolgacsókra nyújtom a hátsóm. Széthúzod a farpofáim, mert mélyre akarsz kerülni, hogy minél nagyobb élvezettel fizess nekem. Érzem bent a nyelved, ahogy mélyre fúrod és érzékien játszik ez a nedves húsdarab odabent. Közben marokra fogod a farkam és masszirozod, érzem mennyire élvezed a lüktetését. Élvezed, hogy adhatsz és élvezed, hogy van aki képes elvenni ezt. Majd elájulok a gyönyörtől, minden másodpercben el akarom engedni magam. De nem, most még nem, meg akarlak nézni. Visszaülök az ágy szélére és a tenyerembe fogom az arcod, a boldog és önfeledt mosolygó arcod, a gyönyörűséges fejed. Elsimítok egy göndör fürtöt és belenézek a nagy hálás szemedbe.
- A ribancom vagy. - mondom mosolyogva.
- Köszönöm, hogy az lehetek.
Visszadugom a farkam a szádba, hogy pár másodperc múlva a torkodba öntsem a spermám maradékát és utána majd visszatérjek abba a valóságba, ahol egymás nélkül kell önmagunknak lennünk.