Elsők

Vártam, hogy meglássalak és megláttalak... Istenem, milyen szép vagy, harisnya van Rajtad, feszül az izmos lábadon, álmodni sem lehet szebbet. Édes vagy, körbetáncolsz örömödben, a hajad körbelobog, már illan Rólad a távolsági busz szaga és átadja helyét annak az illatnak, ami olyan hű kísérőm lesz, ami szinte belém ivódik és a részem nem lesz sokáig...

....

Az enyém vagy, az első együttlétek ideje ez, amikor még csak az az öröm jutott Neked, hogy velem lehetsz. És ez abból is az első. Mellettem vagy, beterítve a verítékemmel. Hozzád érek, a puncidból folyik a nedv a kezemre. Magamhoz húzlak, a gerinced a hasamhoz préselődik, a hajadnál fogva húzom a nyakad a számhoz és finoman harapdálni kezdem, végignyalom az arany pelyheidet. Ketté választom a nagy- és a kisajkakat, és megmártom Benned az ujjam, aztán leszopom ezt a nedűt róla. A farkamat fogod, a kezed apró lüktetéseket ad át, elviselhetetlenül jó. Benned akarok lenni. Rám nézel, valami határozottat látok a szemedben. Ellököd a kezem a gumival, határozottan markolod a farkam. Lassan belehintázol és Magadba engedsz, mozogni kezdesz rajtam. Az enyém akarsz lenni, először akarsz érezni odabent...

...

Öltözöl, csak egy melltartó van Rajtad, de az is leengedve, a melleid a levegőt döfik, a hajad feltűzted. Nézlek. "Naptárlány"... Hogyhogy nem látod szépnek Magad, nem látod, hogy még a napsugár is meghajol előtted? Érezni akarlak, magamhoz húzlak. Ellenállsz, vigyorogsz, valami elkenődő sminkről magyarázol. Elfektetlek a térdemen, belemarkolok a seggedbe, ebbe a ruganyos, friss szövetbe. Paskolni kezdem, majd ráhúzok tenyérrel, felsikkantasz. És fenekelni kezdelek, először és önfeledten és Te élvezed a tenyeremet, a piros váltja fel a fehéret és újra egy kicsit felnősz a kezem alatt...