Én mit várok?

(Reakció erre: Mit várok)

Azért "reakció", hogy ne kelljen címet kitalálni.

Saját véleményem és saját gondolataim írom le.

A fent említett blog az első találkozás alkalmával leírt "igényeket" írta le.

Én inkább leírnám, hogy mi lenne az ami kissé félénk, bizonytalan szubrinaként megnyugtatna, bizalmat generálna a Domináns irányába.

Maradnék a "normál" esetnél, ami számomra már egy megfelelő (kinek mennyi, opcionális) intenzitású levelezést jelent, akár néhány telós csacsogást is.

Megvan a "távszimpi"

Jöhet az első tali.

Nagyon kreatív módon egy kávézó.

Nyilvános, mondhatjuk, hogy biztonságos, bár vannak kivételek, de azért fő az óvatosság. Inkább azt mondom mégis, hogy fő az óvatosság.

Ha az első öt percben, és határozottan jelezném, hogy kultúrált módon, nem azt juttatjuk kifejezésre, hogy "bocsánat de nem rabolom az időd", akkor kezdődhet a személyes ismerkedés. Szigorúan ember-ember, na jó, bele lehet csempészni egy leheletnyi férfi-nő dinamikát.

Hmmm. Lehet érezni, látni, hogy ez most jó, van e az a misztikus "szikra". Lehet érezni a tiszteletet, a biztonságot. Ne húzzuk, azért nagyrészt mindenki volt már találkán.

Elfogyott a kávé, fülig a mosoly, elmúlt a kézremegés.

Szó nem esett bdsm-ről!

Majd egy kedves búcsú!

"Kedves, írj ha hazaértél"

Otthon feldolgozod az eseményeket és írásban , igen, szükség van egy pici időre!

Szubrinaként megírom, hogy jól éreztem magam és szeretnék még egy találkozót kérni ha a másik fél is így gondolja.

Nekem ez az első személyes tali "koreográfiája".

Nem kell egyetértenünk.

Ez a személyes véleményem és "igényem"

És igen, ez elvárás részemről hogy a domináns fél Úriember módjára viselkedjen , hiszen nem vagyok a szubja. Az még odébb van.

Köszönöm, hogy elmondhattam eme kicsit romantikus szösszenetet.

🦄☕