Az ágyat nyomva gyógyulgatván, megunva a netflixet, egy saját kisfilm kezd körvonalat ölteni.
A történet elképzelt események alapján íródott. Bármilyen hasonlóság, bármihez, csak és kizárólag a véletlen műve!
-"Kicsim, ne rosszalkodj, Apucinak dolga van."
De én, csak huncut módon nyaggatom Apucit. A figyelmére vágyom, arra, hogy maga alá hajtson. Az erejére, a láncaira, korbácsára és fegyelmező, lucskos élvezetet adó kezére vágyom.
Azt szeretném, hogy újra és újra mocskossá, nyüszögő ribancává tegyen.
Apuci elkapja a hajam, félrefordítja a fejem és a forró lehelletét már a nyakamban érzem.
-"Ez kell neked, ez?"
És belém mélyeszti a fogait.
"Igen Apuci, ez"
De a végletekig feszítve a húrt, megpróbálom játékosan eltolni magamtól.
Tudom, ezt nem tehetem!
Még mindíg erős markában a hajam.
Kényszerít, hogy felnézzek rá.
-"Szabad ezt??"
"Nem Apuci, nem szabad"
-"Hmmmmm"
-" Segítek, hogy biztosan megtanuld"
Azzal a lendülettel nekiszorít a hűs falnak.
-"Két kezed magad elé"
Tudom mit kell tennem.
Tartom a kezeim egymás mellett.
Apuci otthagy és matat az asztalon.
Visszafordul, kezében a lekötők.
Rég volt rajtam, szeretem, a bőr érintését, ahogy Apuci felteszi, a módszert ahogy "lezárja".
Kényelmes, de mégis érzem, hogy rajtam van. Szeretem ezeket a "jelképes" dolgokat.
A láncok nyomát, az "emlékeztetőket".
Még a szopás utáni "törölgetést" is szeretem. Apuci összefogja a két kezem magam előtt. Vajon mit akar? Megragadja a láncot és az ágyhoz húz.
-" Kicsilány figyelsz és szót fogadsz Apucinak"
"Igen Apuci"
Segít elhelyezkedni az ágyán.
Hanyatt dönt, hogy a fejem kicsit lelógjon az ágyról.
Rögzíti a kezem és ahogy egyszer mondta, a nyakam is.
Láttam ilyet. De átélni? Felizgat ez a kiszolgáltatottság, a kényszer. Az amit tenni fog velem. Vár egy kicsit, amíg megszokom a helyzetet. Nincs nagyon lehetőségem ficánkolni.
Előveszi a farkát.
Nemtudom milyen lesz. Jól fogom vajon csinálni? Apuci élvezni fogja? Biztos segít majd, hogy úgy csináljam, ahogy neki jó.
Félek, hogy kíméletlenül fogja megbaszni a szám.
De csak végigsimít a végével az ajkamon.
Megnyugszom.
Apuci játtszik velem.
Lassú tempóval kezdi és nem tolja mélyre.
Hagyja, hogy szokjam ezt az új érzést.
-" Ügyes vagy, kicsilány!"
Felnyüsszenek a szavaira.
-" Apucinak ez nagyon jó érzés!"
Apuci ki-be jár a farkával a számban, lassan de egyre mélyebben.
Néha öklendezem picit, akkor azonnal enged pihegni egy picit.
Folyik a nyálam, a könnyem.
Apuci dícsér, bíztat. Mocskos szavakkal izgat.
Markolja a hajam két oldalt, érzem ahogy elragadja az élvezet.
A puncim lüktet és lucskos.
Apuci a kezét a nyakamra teszi.
-" Ügyes vagy, Apuci nagyon élvezi"
Apuci finomabbra hangol.
A tempó gyorsabb de nem mély. Pontosan érzi azt a puha határt amin nagy örömmel lépek át a vezetésével.
Szorítom az ajkammal , és a nyelvemmel is símogatok. Apucit eléri a gyönyör hulláma.
Mély sóhajjal élvez el.
-" Kicsim, nagy örömet okoztál Apucinak!"
........
Hozzászólások (0)