Én is emlékeznék kicsit

Sok szeretett emberre emlékezem én is, mint oly sokan köztünk.
Akinek én ma szülinapos gyertyát is gyújtok ő volt a legfontosabb Férfi az életemben. Azóta felneveltem egy csodát én is.
Szóval ő tökéletes volt, még úgy is, hogy nem volt tökéletes.
Megtanított sokmindenre. Hagyott nekem örökséget, rá jellemző mondatokat, apró de fontos tárgyakat amik elkísérnek az életben.
Tökéletes Apa volt. Vezetgetett, terelgetett, bíztatott, bízott bennem, segítő keze mindíg ott volt, ha szükségem volt rá.
Véd és dacszövetség volt a miénk.
Osonva mentünk haza egy-egy igazi "retkes" kiruccanás után (kutyák, sár, horgaszat), anyukám rosszalló tekintetétől követve.
De boldogan karoltam bele a jobb oldalán, a pörgős szoknyámban és piros cipellőmben. Úgy mentem mellette, hogy tudtam, mindenki látja, hogy amúgy én egy királylány vagyok.
Nem volt tökéletes.
Hazudott!
Én: Apci egy dolgod van, hogy
meggyógyulj
minden mást megoldunk
Apci: Meggyógyulok Vicuskám

Érted és neked gyújtok gyertyát.